Azt akarom, hogy halljátok azokat a monoton, érzéki alkonyzenéket, amelyek ott lüktetnek a világ sikátoraiban, meg a fejetekben, minden mozdulatotokban. Tudom, hogy erre a ritmusra káromkodtok, szeretkeztek, féltek és imádkoztok. Azt akarom, hogy lássátok saját magatokat, és körülötte a világot. Azt akarom, hogy szétfeszítsen benneteket az engesztelhetetlen nyugtalanság - hogy kielégüljetek és kiürüljetek és szétessetek és belehaljatok, újra és újra, egészen addig, míg nem marad más, csak a kielégületlenség.
a másik oldal
2007.06.12. 00:41 Petya.
Szólj hozzá! · 1 trackback
Címkék: próza
A bejegyzés trackback címe:
https://petya2007.blog.hu/api/trackback/id/tr44171316
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: ecommerce website builder wordpress 2017.10.11. 01:13:06
Azeroth életre kel - Kritizátor
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Kommentek