petya

Akinek nem mondanak semmit azok a fogalmak, hogy Core 2 Duo, 8800GTS az ne is olvassa tovább ezt a postot, viszont akinek megdobban a szíve ezen kifejezések hallatán az olvassa tovább és legyen tanúja egy csúcstechnológia megszületésének. Nem nem egy számítógépről beszélek. Ez egy erőmű! Egy gigantikus fenevad. Egy... egy… eh.
Mielőtt bárki a rongyrázás bélyegét sütné rám, közlöm a gép nem az enyém, de joggal tekinthetem gyermekemnek, mivel megszületése teljes mértékben ez én tettem.
Gábor barátom úgy döntött, hogy ideje fejlesztenie, és egy lépcsőt ugrania a számítástechnikai evolúció létráján. 3Ghz-s Pentium procija, 1 GB memóriája és 6600GT-je közelről sem mondható kisteljesítményű gépnek, de be kellet látni, hogy az új játékokat már nem erre optimalizálták, fejleszteni kell. Majd ismételten eljutottunk egy olyan ponthoz, amikor ezt a gépet már nem lett volna érdemes fejleszteni. Hiszen az AGP-s videokártyák ideje lejárt, ha meg már alaplap csere akkor procit is kéne, akkor már persze RAM... stb...
Szépen lassan eljutottunk oda, hogy: új gép.
Nagy élvezettel kezdtem böngészni a nagykeres árlistákat, pénz nem számít (hiszen nem az enyém :)), csapjunk a lovak közé, mindenből a leggyorsabbat, legnagyobbat.
A procinál adott volt a Core2 Duo! Nem kérem, nem a gagyibb Dual Core-ról beszélek. Ebbe a kis jószágba valóban két mag dugja össze okos ki fejét, hogy embertelen sebességgel (2.4Ghz/1066Mhz) számoljon... nagyobb jelenleg nem kapható!
Memória: mivel nem volt 2GB-os memória modul, így csak két 1GB-osat vettünk (1066Mhz-est), úgy gondoltuk egyelőre ez is elég, ha kijönnek a 2GB-osak majd még kerül bele azokból. A 6GB meg csak elég egy darabig. De ne töltsük fel mind a 4 memória foglalatot az alaplapon, mert akkor az első RAM bővítésnél adhatjuk el fillérekért egy bontóba.
Alaplap: természetesen ASUS, természetesen Intel és természetesen 965-ös Chipset A megfelelő standar bővítő helyekkel és csatlakozókkal. 6 SATA, 10 USB, 8 csatornás hang, SPD kimenet... egyszóval minden, ami csak kellhet. HDD: úgy gondoltuk, rendszer vinyonak elég egy kisebb is, így egy 320GB-os került bele, természetesen Samsung. Viszont arra vigyáztunk, hogy ma már ilyen csöppnyi akkor gyors legyen 7200rpm, 8,9 ms, 16 MB puffer, SATA-300+NCQ, 166GB/P... megteszi!
Kellet bele még egy DVD RW sok válogatni való itt nem volt, hiszen mind 18x-os Gabinak annyi volt a kikötése, hogy DVD-RAM-ot is írjon, én meg ragaszkodtam itt is a Samsunghoz, no meg persze a SATA-hoz.
És jött a legkritikusabb és egyben legélvezetesebb rész: VGA! Természetesen szintén ASUS:
8800GTS 320MB-os. Ezt én nem is ragoznám tovább, akinek ez nem mond semmit, annak hiába is magasztalnám, de aki tudja, mit tud ez a kártya, annak most elszorul a torka, izzadni kezd a tenyere, és reménykedik, hogy ha jó volt egész évben, akkor a Jézuska neki is hoz egy ilyet. Ha meg nem, akkor tud annyit félretenni, hogy egy havi fizuját VGA kártyára költhesse.
A háznak egy Chieftec szerver házat szemeltünk ki, 400 Wattos táppal, hasonló ahhoz ami nekem volt, valamelyik karácsonykor még az exemtől kaptam. Tiszteletet parancsoló monumentális építmény, tágas belső térrel és jól szerelhető.
Gabival összeültünk, megbeszéltük, jó lesz ez. Szegény Viki kénytelen volt végigszenvedni ezt a kb. egy órát. De becsületére legyen mondva, próbált nem elaludni.
A konfigurációt még átküldtem Ákosnak, vessen rá egy pillantást, szerinte jó-e?
Szerinte természetesen nem volt jó. Azaz jó volt, csak néhány dolgot változtatott rajta, ezt le is írta, én pedig azon nyomban elvetettem. Nem kell ezen meglepődni így megy ez nálunk. Egyedül a ház dolgába hallgattam rá, de bár ne tettem volna. Ez nem az ő hibája, abban amit mondott igaza volt. Nálam indokolt volt a nagy ház, meg a 400 Wattos Chieftec táp, mert volt hogy 8 vinyo ment a gépembe ezért a hely is kellet. De ennél a gépnél ez nem szempont, hiszen max 2 vinyo, meg egy író foglalja majd a helyet és a wattokat. Asus házat javasolt, jó 10E-el olcsóbb, és mégis csak egy minőségi ház. Ebbe igaza is volt, de... a részletekről majd később.
No, másnap irány a nagyker. Kikértük, kifizettük, megkaptuk. Gabi hallani sem akart róla, hogy a VGA kártya hátrakerüljön. Úgy fogta az ölébe, mintha gyermeke lenne. Elindulva rögtön elkezdte kihámozni a dobozából. Ezzel több szempontból is veszélybe sodorta az életünket, egyrészt mivel a doboz mérete egy kisebb bőrönddel vetekedett a kihajtogatásnál többször eltakarta a tőlem a forgalom többi résztvevőjét. Másrészt egyik szememmel mindig a műveletet figyeltem, arra várva mikor bukkan elő a kártya, valljuk be, ez sem tesz túl jót a biztonságos vezetésnek. Ráadásul amint a kártya kikerült a dobozból az első piros lámpánál
- Ad már ide! - mondat kíséretében kivettem a kezéből és áhítattal nézegettem én is. Fizikai méreteiben is brutál egy kártya teljesítményéhez kellően passzoló hűtővel. A mértes doboz tehát nem csak PR fogás volt. Előkerültek még a dobozból a járulékos dolgok, kábelek, lemezek, egy két legális játék program, megcsodáltuk őket, jé ilyen is van? Ezek tényleg léteznek. Nem csak mendemonda. Volt még egy tetszetős CD mappa, erre rögtön lecsaptam és elkunyeráltam.
Az karácsonyi hangulatot idéző csomagolosdi ellenére épségben megérkeztünk. Gabit kiraktam náluk, és ígéretet tettem, hogy holnap este jöhet a gépéért. Kicsit elérzékenyülve vált meg dédelgetett kártyájától. Talán még egy könnycseppet is elmorzsolt amint belépet a lakásba és rádöbbent még egy napot még ki kell bírnia az új gép nélkül.
Biztos vagyok benne, hogy amíg haza nem értem nagyon aggódott, nehogy valami baj történjen velem az úton, karambolozok, vagy ellopják a kocsimat... gépestől...Hiába, egy igazi jóbarát önzetlen.
Mivel erősen késő délutánra járt már, úgy döntöttem a gépet csak pittyenésig rakom össze. Azaz annyira, hogy összeszerelem és bekapcsolom, aztán ha mindenki lát mindenkit; csókolom. A telepítés és hasonló nyalánkságokat holnapra hagyom. A gép összeszerelése minden gond nélkül ment. Ámde... a ház... Nevessetek ki, de szentségtörésnek éreztem, hogy egy ilyen konfigurációt egy külsőre kommersz házba rakjak be. Igen a Chieftec... a szerver ház... az ezüst-szürke monstrum... az kellet volna ide. Ráadásul fehér volt. Pedig esküdni mertem volna rá, hogy én feketét rendeltem. Felhívtam Gabit, kicseréljük-e? Azt mondta, nem lényeg, maradjon. Még jó, hogy rábeszéltem egy fekete mobil rack-re, hogy ne üssön el tőle. Így kicsit úgy nézet ki, mint egy bűnöző a kékfényből akinek kitakarták a szemét egy fekete csíkkal. Gondolatban eljátszottam az ötlettel, talán néhány év, és kitudja:
Itt van kérem MZ/X aki feltörte az OTP hálózatát, vagy aki 2015-ben a legtöbb illegális filmet töltötte le a netről.
No lényeg a lényeg, a gép összeállítva, Gabit felhívom: örül. Azért a Vistát kíváncsiságból csak feltettem rá még este...
Hát kérem! Szavakba nem önthető az élmény. Az én kis 1.8-as P4-es laptopomon az 1GB RAM-al, ment a Vista nem mondom, de érezte az ember, hogy nem az igazi. Picit lassú, picit olyan nyögvenyelős. Nem zavaróan, de észrevehetően. Itt viszont! Á! Nálam olyan volt mintha lenne egy jó sportkocsid, de nem húzatod ki. Csilli-villi belül, kényelmes, szép, de hát mégis csak… Itt viszont érzed, hogy igen, ezt a rendszert és azt a gépet az isten is egymásnak teremtette. A 21. század büszke gyermeke, melybe a kor minden tudását beletették.
Másnap feltettem még rá az XP-t félve attól, hogy Gabi egy egy régi kedvenc játéka nem Vista kompatibilis, és telepítettem azokat a programokat amiket szükségesnek láttam. A régi játékokon kívül nem volt olyan ami gondot okozott volna Vista alá.
Gabi este elvitte a gépet másnap kb. négyszer hívott.
- Te Petya basszus... hú... ez a gép... és a Vista... hú bazz. XP után a Vista, mintha egy sátorból mentem volna át egy kastélyba!
Mosolyogtam és tökéletesen igazat adtam neki!