Hurrá! Lehet negyedszer tapétázni a szobát!
A család az idegösszeomlás szélén, én a "nekem már minden mindegy" stádiumban.
Azt hiszem a sors szívat engem. A sarkon kolduló hajléktalant megkérdeztem, cserélne-e velem sorsot? Néhány mondatban vázoltam neki az elmúlt hónapok történéseit. Erre sikítva elrohant, nehogy átragasszam rá az átkot. Tettét nemleges válasznak vettem.
Mi jöhet még? Ó igen, egy autóbaleset mondjuk pont feltenné az I-re a pontot. Legyek én a hibás, hogy a biztosító ne fizessen, a laptopomat kilopják a totálkárra tört autóból, ráadásul a korházi kezelés végén, még egy szép kis számlát is benyújtanak, mivel hogy nem fizettem a TB-t. De a kezelő orvos, barátságosan mosolyog és felajánlja, hogy az amputált bal lábamat egy tízesért megvenné kabalának. Örök optimista vagyok, mondtam már?
Kommentek