Járva már néhány városban kijelenthetem: Sopron az egyik legszebb városunk. Sőt, nekem személy szerint eddig a legszebb.
Az országos melegrekordot tekintve azt hiszem a legjobb dolog amit tehettünk csütörtökön, hogy az egyik legmesszebb lévő városba látogatunk el. Tekintve, hogy a lakásban nincs klíma a kocsiban viszont hál’ istennek (meg a suzuki gyár esztergomi alkalmazottainak) van, jó programnak ígérkezett. A reggel 6 órás indulás kicsit mellbe vágott, de mostanában már hozzá vagyok edződve az extrém ébredésekhez. A tank háromnegyedig, gondoltuk, tuti ami ziher, inkább tankoljuk fullra, ne érjen minket meglepetés. Meg amúgy is venni kell autópálya matricát. Meglepetés ennek ellenére ért: "nincs autópálya matricánk" közölte a kutas. Reggel hozzák, majd olyan 7 körül.
- Háde, nedahá, hámiazhogy.
Félálmosan fel sem tudtam még dolgozni a dolgot, azt hiszem ennél jobban csak akkor lepődtem volna meg, ha közli: nincs benzin. A problémát természetesen könnyen lehetet orvosolni a következő benzinkútnál és a negatívumokból több nem is jutott aznapra. Az autópályán semmi affér. Igaz, hogy a Győr és Sopron közötti szakaszt több idő alatt tettük meg, mint a Pest és Győr közöttit, ráadásul a erősen lassította az autós forgalmat néhány traktor, és mezőgazdasági gép. De nem volt vészes. A környék tényleg szép, bőven volt mit nézni addig is.
Sopronba megérkezve, pár bakit leszámítva viszonylag gyorsan megtaláltuk a belvárost. Mivel sem a sofőr sem a navigátor nem érezte magát hibásnak a kis kitérőkét úgy döntöttünk egyértelműen a térkép a hibás, meg a város közepén lévő hatalmas építkezés aminek befejeztével Sopron egy mélygarázzsal lesz gazdagabb. Jövőre ha ellátogatunk akkor biztosan csak az előnyeit fogjuk látni és örülünk, hogy nem kell az autót több utcányira hagyni, de sajnos jelen esetben csak kellemetlenséget okozott, de úgy kell nekünk mi vagyunk a pesszimisták. Lámpás kereszteződés szinte alig, körforgalom mindenhol, ez azért is jó, mert ha nem vagy biztos benne, hogy merre mész, nyugodtan tehetsz egy-két potyakört mire eldöntöd, hol szeretnél kihajtani. A parkolási díj a pestihez képest horrorisztikus összeg:70Ft/óra. És volt valami kedves bája annak a kis szösszenetnek amikor a "marcona" parkolóőr, (általam megítélhetően) tökéletes angolsággal és végtelen türelemmel, kedvességgel igazít útba turistákat. Amúgy a türelem az egész városra jellemző volt. Egy másik eset: piros a gyalogátkelő lámpa, szétnézek, kocsi jobbról, balról sehol. Jó pesti mentalítással: akkor mehetünk. Lelépek, és azt veszem észre, hogy rajtam kívül senki nem követi a példám. Mindenki nyugodtan vár a zöldre. És szemmel láthatóan nem értik, én ezt miért teszem. Nem szóltak, nem néztek csúnyán egyszerűen nem értették, hogy miért megyek át, ha egyszer piros a lámpa... fura volt.
A történelmi belváros tényleg szép, leszámítva az előbb említett építkezést. Minden épület szép patinás, szinte árad a falakból a történelem. Nem csoda, egy olyan városról beszélünk, amit Plinius az időszámításunk utáni 15. évben már megemlít (Oppidum Scabantia Iulia). Sőt az egyetlen olyan városunk, ahol a városmag szerkezetét máig meghatározza az ókori forma. Rengetek a szívemnek oly kedves középkori emlék is, bár néhol úgy kell kihámozni a ráépítések, és rávakolások alól. De szerencsére ez a kevesebb. A hangulatos szűk kis mellékutcákban szinte mindenhol szobrokba, vagy emléktáblákba fut az ember. Nézzétek meg... érdemes...
Kommentek