Attila barátom élete mindig szolgáltat vicces momentumokkal...
UPC ügynök járt náluk, és mikor meglátta a gépen háttérként felrakott jellegzetes japán építményt, megszólalt:
- Jó lenne ott élni. - Ati feltételezte, hogy japánra céloz és úgy gondolta tovább gombolyítja a beszélgetés fonalát.
- Hát igen, de ott se fenékig tejfel, elég keményen kell dolgozni.
- Nem úgy gondoltam, hanem... ilyen... kolostorban... és... és harcművészetet tanulni!
Ati a több mint 10 éves karatés múlttal, és japánban élő ismerősökkel úgy gondolta, megpróbálja helyes irányba terelni a teljesen vakvágányon járó ügynököt.
- Hát... inkább Kínára jellemző, hogy a kolostorokban harcművészetet oktatnak.
- Tudom, nem is úgy gondoltam, hanem mint szamuráj.
Ez volt az a mondat, amivel már nem lehetet mit kezdeni, ha valakik, akkor a szamurájok aztán végképp nem kolostorban tanultak, főleg nem harcművészetet.
Kedves lakásba befurakodó, és mindenféle akciós termékeket ránk tukmáló ügynökök:
Kérem! Ha beszélgetni szeretnének, hogy azt a benyomást keltsék, régi jóbarátokként járnak nálunk... inkább az időjárásról, mint olyanról, amihez nem értenek, hátha pont arra a témára érzékeny a házigazda!
Kommentek