petya

Apró képek balladája
 
Tudom, mi a tejben a légy,
Tudom, ruha teszi az embert,
Tudom, az új tavasz mi szép,
Tudom, mely gyümölcs merre termett,
Tudom, mely fán mily gyanta serked,
Tudom, hogy minden egy dolog,
Tudom a munkát, lusta kedvet;
Csak azt nem tudom, ki vagyok.

Tudom az urak nyakdíszét,
Tudom, melyik ruha mi szerzet,
Tudom, ki gazdag, ki cseléd,
Tudom, mily fátyolt kik viselnek,
Tudom a tolvaj- s kártyanyelvet,
Tudom, tortán él sok piszok,
Tudom, mely csap mily bort ereszthet,
Csak azt nem tudom, ki vagyok.

Tudom ló s öszvér erejét,
Tudom, mit érnek, mit cipelnek,
Tudom, pénz szava szép beszéd,
Tudom, hol mérik a szerelmet,
Tudom, mit higgyek a szememnek,
Tudom, Róma mit alkotott,
Tudom, hogy a cseh mért eretnek,

Csak azt nem tudom, ki vagyok.
Mindent tudok hát, drága herceg,
Tudom, mi sápadt s mi ragyog,
Tudom, hogy a férgek megesznek,
Csak azt nem tudom, ki vagyok.

Az elveszett ifjúság siratása

Siratom ifjúságomat,
Melyben oly sokat hergelődtem,
S mely, hogy a vénség rámszakad,
Elrejtőzött a tűnt időben.
Ellovagolt? Gyalog szökött? Nem!
Jaj, hogyan hát? Ki tudja! - Hopp,
Csak úgy elrepült észrevétlen
S kincseiből mit sem hagyott.

Õ elrepült, s itt vagyok én,
Gyér tudománnyal, ostobán,
Mint áfonya, oly feketén,
S búsan: se pénzem, se tanyám;
Sietve megtagad, meg ám,
Legutolsó rokonom is:
Akinek a zsebe sovány,
Ahhoz a vér szava komisz.

Pedig nem herdáltam soha
Pénzem tivornyákra, se nőkre;
Aki gyaláz, nincs igaza:
Barátok sem szidhatnak érte,
Hisz nem éltem az õ zsebükre,
Ez így van, ezt állíthatom;
Tiszta arcnak tiszta a tükre,
Hallgasson hát a rágalom.