petya

Országnézésünket Visegráddal kezdtük. Sikerült megtalálnunk a várat. Már volt benne gyakorlatunk... mármint... a keresésben! A megtalálásban még nem, de elsőre is jól sikerült. Csak kitartás kellet hozzá, meg egy jó hosszú út. Az előbbi a mi érdemünk, az utóbbi az Útkezelő Zrt., vagy más jónevű szervezeté. A szerpentinen haladva, sajnálkozva néztük a meredek emelkedőn kaptató gyalogosokat és a bringát toló bicikliseket. Akkor még nem sejtettük, hogy ránk is vár még néhány lépcső. De a látvány megérte

A lovaglást kihagytuk. Aggodalomra adott okot egy jól hallható nyerítés, amiről nem tudtuk eldönteni, hogy az egyszem látható pacitól ered, vagy 20 méter mélyen az erdő mélyéről...
De jóindulatunkról, sokmindent elárult, hogy míg apuka, anyuka tapsától kísérve lovagló herpeszes Ödönkét fa arccal szemléltük, azonnal felnevettünk az első sikolyra:
- Leesett a gyerek!!
Igen kérem, rosszak vagyunk!

A panoptikumba is bejutottunk szép lassan. Itt felmerült a kérdés: két-három viaszbábut miért kiáltanak ki automatikusan panoptikumnak? De ez is megválaszolatlan maradt, akár csak néhány bábú rendeltetése. Pl.: miért a szegénységi fogadalmat tett Ferences barát térdel a kincsesláda felet? Természetesen volt egy jó elméletem erre, de természetesen le lett szavazva...

Kaján mosollyal szemléltem a középkori terített asztalt, csak találok valami oda nem illőt:
Paradicsom, paprika, krumpli... de nem, erre sajnos vigyáztak.

Változatok ablakra:

Még engem is elbírt:

Az "öreg" fa:

Visszafele megálltunk a füvészkertnél. Nagyon szép, de horgászni csak szerdán és hétvégén lehet. Ráadásul nem is egész nap. Korcsolyázni pedig egyáltalán nem. A jegén főleg. De piknikre nagyon alkalmas hely. :)

A patakon többféleképpen is át lehet kelni. Bonyolultan és egyszerűen is... minden lehetséges módot kipróbáltunk...
Sőt, lehetett köveket gyűjteni és dobálni is... ezt is többféle módon... :)

Azt szokták mondani: Nem látja a fától az erdőt. Pedig a jellemzőbb, hogy nem látja az erdőtől a fát... pedig érdemes figyelni...

Aztán eljutottunk Esztergomba is. Nem is mi lettünk volna, ha a Bazilikába a normál úton megyünk. Hiszen ott volt nekünk a macska út. Igen jól látjátok... telis-tele lépcsőkkel. :)

A turistákra mindig várni kellet... hogy elhúzzanak és fotózhassunk. Van kép, ami a fotóst dicséri...

...és van ami a fotóalanyt:

A park pedig remek gondolatébresztő, meditatív hely. Olyan magasröptű és tartalmas gondolatok születnek, mint a nők és a piszoár kapcsolata. De nem fontos... tényleg.

 eGYÍK:

És a másik:

Szép ház. Ő is elbújt, de megtaláltuk.

Egy vendéglátóegységnek frappáns nevet választani nem könnyű dolog. A jobbak mind foglaltak, meg különben is.

De a vendégfogó módszereik előtt le a kalappal.

Egyébként a kiszolgálás átlagos, a kaja jó. Mármint mennyiségre. A minőség erősen függ attól, hogy mit választ az ember! :)

Estére eljutottunk a várig...
A Köztársasági elnök rezidenciájánál egyértelműen jelzi a korlát:
NE MENJ ODA!
Meg különben is... nem szokás. Minket ez persze nem zavart: vidáman beültünk az ablakba (hova máshova). Így adtunk egy kis munkát az ott posztoló őrnek...

Szép volt a Vár is, és az onnan látható Budapest is.

Én is próbáltam fotózni... nem kellet volna...