Amúgy, igen stresszes játék, főleg az én öreg szívemmel. Először csak próbajátékot játszottam, két tök jó fej emberkével: robot-1-el és robot-2-vel. Nem voltak túl beszédesek, de legalább nem zavartak a koncentrálásban.
Rögtön egy jó kis focis kérdéssel indítottunk, amire zavaromban nem is tudtam mit írni. Igazából nem is zavaromban, hanem egyszerűen fogalmam sem volt róla. Aztán hál’ istennek nem jött túl sok sportkérdés, így sikerült legyőznöm a robot család két oszlopos tagját.
Kissé kedvet kapva a dologhoz rögtön regisztráltam is magam, hogy hús-vér emberekkel mérjem össze a tudatlanságomat. A név választás, mint általában most is igen hosszadalmas fejőrést okozott.
Rögtön az elején sikerült a területfoglalás, amin én lepődtem meg a legjobban. A játék érdekesen alakult, próbáltam elképzelni, hogy a másik két játékos, miért engem, vagy éppen egymást támadja. Vajon mindenki a gyengébbre megy-e, vagy "az nem kihívás" alapon próbál az erősebb ellen győzni? Esetleg, "ha te megtámadsz én visszatámadok" elven megy a dolog? Hogy én mi alapján támadtam azt természetesen nem árulom el. Próbáltam a fedőnevemhez méltóan jó stratéga lenni. A játék végén éppen hogy, de sikerült a dobogó tetejére felkapaszkodnom. És mivel elvem, hogy a csúcson kell abbahagyni, azt hiszem egy darabig nem honfoglalózom...
Na jó... ez persze nem igaz! :)
Kommentek