Magányosan kóválygok a világban, ami jellemzi elmúlt életem szinte nagyját. Szavam senkihez nem ér el. Beszélnek ők, beszélek én, de a kettő sohasem egyről szól. Valahogy elkerüli szavunk egymásét, mint ahogy valószínűleg a mögöttük lévő gondolatok sem hasonlóak. Így élem mindennapjaim egykén. Hosszú utat bejártam már, tisztes kort megértem. Búcsúznom mégsem akaródzik, nem látom értelmét. Bár igazán egyedül érzem magam, mégis szükségem van a látszatra, mely körül vesz, mely elhiteti olykor velem, mikor nagyon szeretnék hinni, hogy olyan emberek vesznek körül, akik megértenek. Csak hangulat és hozzáállás kérdése az életünk.
Mimi
Kommentek