Mégiscsak megtettem. A múlt héten levetettem magam egy magas épületből. Nem hívtam ki a tévé stábját előtte, sem a tűzoltókat. Csak halkan felosontam, s megtettem.
Azóta megbántam, de már késő. Tegnap megtartották a temetést, ma sírnak, holnap elfelejtenek. Nem róhatom fel nekik. Élnek, és, hogy túlélhessenek sok mindent el kell temetniük magukban.
Így visszatekintve, már nem látom olyan kilátástalanak a problémáimat, mint akkor. Csak várnom kellett volna, hogy a megoldásokat megtaláljam. De én nem vártam. Elvettem magamtól az élet megannyi pillanatát.
S most már nincs tovább. Nincsenek már problémáim, nincsenek már emberek körülöttem, nincs már semmi, csak a Földön hagyott elhalványuló lábnyomom.
Mimi
Kommentek