Végtelenbe nyúlnak a percek mióta itt ülők a doboz előtt. Kitalált életek történeteit nézem végig, az élet reinkarnációiról, emberekről, állatokról, növényekről. Csak ülök és élem mások életét, míg enyém stagnálva vár egy értelmes pillanatra. Hiába vár.
Tegnap túl sok dolgom volt, s eldöntöttem, hogy ma felkelek, és csak tévézni fogok, semmi mást. Igaz még nemrég kapcsoltam be, kb. két órája, de már nagyon unom. Nem tudom, hogyan lehet ezt sokáig bírni. Ritkán szoktam unatkozni, de tv előtt szinte mindig. Új gondolatom ilyenkor sosem születhet, más elmék szüleményeit nézem, szinte teljesen passzívan.
Mimi
Kommentek