Mélyvízbe dobnak rögtön, mikor megszületünk. Nagy a verseny. Sokan a felszínen akarnak maradni. Ott könnyebb, jobban kapnak levegőt. Vannak, akik csak nehezen értik meg, hogyha nem alkalmazkodnak, belefulladnak. Hiába minden, úszni tudni kell.
Nekem túl unalmas mindig fenn lebegni, hagyni, hogy az ár vigyen utamon, ezért gyakran megmártózom a mélyben. Lemerüléseim rövid ideig tartanak, mert szükségem van a tiszta levegőre. Gyorsan szoktam feljönni, nem bírom sokáig.
Olyasmiket látok ilyenkor, amiket amúgy nem szívesen vennék tudomásul. Az emberek arca megváltozik, eltorzul. Az álarcok nem bírják a vizet, a festék rétegek lemállanak, és a mélyben az arc igazi valóságban láthatóvá válik.
Ez a mélység titka, amit nem sokan szeretnek, mert nem tetszetős. Az igazi igazság lent a mélyben fekszik, és, hogy láthassuk, bizony le kell merülni érte, de nem biztos, hogy érdemes.
Mimi
Kommentek