Több mint egy hetes csúszással, de lassan csak megszültem ezt a postos is. Jó kis nap volt, és nem szívesen bízom csak agysejtjeimre az emlékét, tekintve, hogy koromnál fogva rohamosan sorvadnak... :)
Amúgy egyáltalán nem a vadaspark volt az eredeti elképzelés hanem Aquincum. Ami viszont ami viszont megtartva a régi szocialista jellegét hétfőn zárva tartott. Így hálátlan térkép segítségével próbáltuk azokat a helyeket megtalálni amik érdemesek arra, hogy az ember látogatást tegyen ott.
Jó ötletnek tűnt a vadaspark ahol ugyan már mindketten jártunk, de még az előző évezredben. Ennek ellenére viszonylag könnyen megtaláltuk, asszem csak egy félresikerült kanyar volt ami nálunk nem számít soknak. Bár, hozzáteszem, hogy a Mamut parkolójában simán eltévedtem volna, ha egyedül vagyok, de ez egy másik történet.
Szóval viszonylag egyszerűen megtaláltuk a parkot, kicsit nosztalgiáztam még az úton, mikor elhaladtunk a szemműtétem helyszíne előtt.
Már a parkolóból is szép volt a táj, a magas fák, és a sziklákon nőt fenyők engem kicsit az amerikai filmek szikláshegységére emlékeztet.
De hogy véletlenül se legyen az az érzésünk, hogy ott vagyunk, mindjárt egy tipikusan magyar állat osont be a képbe, és bámult ránk mint betolakodókra.
Aztán egyenlőtlen küzdelembe kezdett egy szegény fenyővel, akinek jogaival persze senki nem törődött...
De úgy látszik a magyar puszták jellegzetes állata jól elvan az alföldön kevésbé honos fenyőfával is, ha már finom szénát nem kap.
Úgy látszik az állat VS fa harcnak itt nagy múltja lehet.
Aztán bementünk a parkba (mily meglepő), a belépő barátinak mondható egy állatkerti belépőhöz képest. Mondjuk zéró szolgáltatás, de nem annyira bántuk. Hiszen mi kellhet egy vadsparkba? Na jó, egy büfé nem ártott volna, elvileg volt is, gyakorlatilag már kevésbé. Viszont volt egy "aprópénzért használhatatlan vackokat adok" ami nagy sikernek örvendett. Persze nem nálunk.
Elindultunk hát a nem kevés kővel tarkított erdei úton, (amik igen balesetveszélyesek, ha az ember megbotlik bennük) hogy szemrevételezzük az álatokat.
És találkozhattunk az igen veszélyes bálaszörnnyel, ami nem kis meglepetésemre a legalapvetőbb biztonsági előírások betartása nélkül volt tartva! Megdöbbentő, és felháborító!
Fák persze voltak itt is...
sőt levelek is.
A vadasparki állatoknak van egy érdekes tulajdonsága, ami külön megér egy misét. Ezeknek a nyüvesek, szerintem külön van egy ne fotózz funkciójuk, ami rém idegesítő. Még nekem is, pedig jó szokásomhoz híven a gépet rögtön Noémi kegyeire bíztam, ennek két fő oka a lustaságom, és az a tény, hogy neki sokkal jobb képeket sikerül készítenie, mint nekem. A kicsit idegesítő állatok, csak elbújnak, és nem láthatóak, vannak amelyek simán elszaladnak, ha meglátnak. DE! Nagyrészük vár, amíg az ember rá zoommol a kamerával, és az utolsó másodpercben elugrik. Ezt előszeretettel többször is eljátssza.
Ő pl. egy ilyen galád muflon:
Ő pedig egy nem kevésbé galád mókus:
Itt valamivel jobban látszik:
A sünit szerettük, tök nyugis állat:
Persze mint mindenhol itt is vannak kivételek. A szarkák(?) pl. rögtönzött divatbemutatót tartottak, egymással versenyezve.
A rajzoló, mindamellett, hogy béna, szerintem életében nem látott még farkast...
Pedig nem kellet volna messzire mennie.
Ő pedig szeretett volna a klubhoz tartozni:
Aztán a volt még klassz kis szalonna sűtő részleg is, (ha tudjuk, talán vittünk volna szalonnát) amiről néhány műanyag palack eltűntetése után, sikerült jó képet csinálni.
És voltak kevésbé szép részek is...
Változatok gyökérre:
És az elmaradhatatlan lépcső. Lépcső mindenhol van, ahova mi megyünk.
Távozáskor a szürkemarha (vagy mi) már nem volt a helyén, és aggodalomra adott okot, hogy a szolgálati vadászházból sűrű füst terjenget, pedig az idő nem indokolta a fűtést... Azért reméljük, csak a mi fantáziánkba került a bográcsba, egyébként jól van.
Kommentek