petya

Igyekszem nem beleesni a bloggerek szokásos hibájába, nevezetesen, hogy mondandómat nem szubjektív véleményként írom meg, hanem alapigazságként fektetem le. Ezért igyekszem pl. egy-egy filmről úgy megírni a véleményem, hogy egyértelművé váljon, nem azt akarom itt közzétenni, hogy a film milyen, hanem hogy nekem mit jelent, én milyennek látom. De a címben említet filmről egyszerűen képtelen vagyon nem úgy írni, hogy:
Iszonytatóan szörnyen borzalmas.
A film a Dűne folytatása akar lenni, mely anno, kultuszfilmmé nőtte ki magát:

A 3x90 perc történetét egyszerűen össze lehet foglalni: az nincs neki. 4x-es sebességgel tekerve is lassított felvételnek tűnik. Semmitmondó, sehova sem vezető cselekmények. Szinte mindegyik főbb szereplő folyamatos személyiség csavaron megy át, a rosszból jók, a jókból rosszak, hogy kellőképpen meglepődjünk. Az igaz barátokból árulok, az árulókból meg igaz és hűséges barátok lesznek. Kérdés, hogy kihez, hiszen, mindenki pártot váltott közben. A sok csavar, duplacsavar és a duplacsavar megcsavarása után is a film végén, feltesszük a kérdést magunkban, hogy:
De akkor most mi is történt itt 270 percben? Semmi! Néhányan meghaltak, még olyanok is, akik már az alapfilmben (Dűne) meghaltak egyszer, no de ne akadjunk el ilyen kicsinységeken. És még külön plusz fájópontjai is vannak a filmnek.
Az egyik ilyen amitől a falat kapartam, hogy - mivel egy sivatagbolygón játszódik a film - az írok úgy gondolták, hogy az őslakosok (Fremenek) napi szóhasználatában szemléltetniük kell, hogy a víz milyen fontos a Fremenek életében. Így ilyen szóösszetételek születhettek:
- vizedet veszem (megöllek)
- vizük a homokra ömlött (meghaltak)
- Ne légy bolond! Vized az én kupámban van. (Hazai pályám vagyok, ne keménykedj!)
A digitális trükköket kenterbe veri bármely 10 évvel ezelőtti olcsóbb számítógépes játék. Az olyan ötletekhez pedig csak gratulálni tudunk az írónak, és a rendezőnek, hogy egy férget vizesárokkal kerítenek be. (A féregről kb. annyit kell tudni ehhez, hogy kb. mint egy nagy földigiliszta, ami vígan tekergőzik a sivatag homokjában leginkább persze a felszín alatt.) Ezek után vicces a vizesárok, és a kerítés, mint személyi szabadság korlátozására szánt eszköz. Nos röviden ennyit a filmről, gondoltam egy postot megér, ha már végigszenvedtem. Persze, csak magamnak köszönhetem. Úgy kell nekem!

A jelmeztervezők külön megérdemelnének egy citromdíjat...