Ez de jó jött. Egyébként is sötét van, depressziós vagyok, vagy öregszem, ezt a kettőt szoktam váltogatni, ha mély önsajnálatba kezdek, erre te ráteszel. :-)
De kicsit kapcsolódik ahhoz, emlékszel, mikor kérdeztem, te élnél örökké? És megbeszéltük, legalábbis én konkrétan álást foglaltam, hogy nem.
Mert egy idő után maga az átélt élet súllya lesz nehéz.

Úgy látszik, ez egy ilyen nap volt. Mindenkiből ezt hozta ki! :) Emlékszem, persze. Filozofálgatásaink megérnének egy külön blog-ot. Iszonyat bölcsességek hangzanak el. :) Bár asszem kívülálló számára inkább tűnnénk a Muppet Show két öregjének, mint bölcs filozófusoknak. ;)

Az az érdekes, hogy pont múltkor gondolkodtam rajta, hogy mennyire előrébb lenne a világ, ha a fiatalok megfogadták volna az öregek tanácsait. Aztán azt gondoltam, nem biztos, mert hogy eljussál a bölcsesség, inkább élettapasztalat valamilyen szintjére, át kell élned. Hiszen ha azt mondom neked, ne basszál a kalapáccsal az ujjadra, nem érted miért, agyon magyarázhatom neked, de ha egyszer rábaszol, az minden szónál többet számít. De azért így 40 felett igenis elkezdtem értékelni az öregek szavait, mert bár át nem élhettem, de tanulhatok belőle. Gondolom te is mondtad magadnak párszol, bár a mostani tudásoddal újrakezdhetnéd az életed.
Valamint magáról a halálról is elmékedtem, no nem azért mert szamuráj vagyok, hanem a gipszelés nem annyira köti le az agysejteimet :-), és arra jöttem rá, hogy nem maga a halál rossz, inkább engem az zavar, hogy micsoda pazarlás minden egyes ember felhalmozott tudását elveszíteni. Gondold meg, él mondjuk 70 évig, és 70 év élettapasztalata, tudása, gondolata elveszik. Ez az igazi pazarlás, nem maga a hús halála.
Na, megyek füvezni, hogy tovább okosodjak, vagy azt a két megmaradt agysejtemet legyilkoljam, mert túl filóztam magam. :-)