Augusztusban mikor jó pár év elteltével ismét bementem a Király utcai Pizza Hutba, meglepve tapasztaltam, hogy átépítették. Bár, mihez képest? Amikor a pincércsajtól megkérdeztük, hogy hova került a mosdó a felújításkor furcsán nézett ránk, és közölte, hogy tudomása szerint minimum 10 éve ezzel a belsővel üzemel az éttermük. Ekkor már meg sem mertem kérdezni, hogy a kb. 15 éve itt hagyott baseball sapkám vajon megvan-e?
Szóval a hely szerintem nagyon pofás, és hangulatos lett. Ennek örömére, barátaimmal szombaton egy igen jókedvűre sikeredett kajálást csaptunk benne. Jókedvünket néha a 3-4 asztalra lévő többi vendég is hallhatta. Pont azok a vendégek voltunk akik, ha nem mi lettünk volna, utáltuk volna magunkat. De ez van. Minket meg a cigi füst zavart, annak ellenére, hogy elvileg nem dohányzó helyre kértünk asztalt. Igazából a dohányzó, és a nemdohányzó részleget, csak egy képzeletbeli vonal választotta el egymástól, így egy légtérbe kerültünk a sok dohányossal. De a személyzetnek szemmel láthatóan nem volt velünk baja, a pincért mosolyogva jött mindig megérdeklődni kérünk-e még valamit. Aztán mikor kértük a számlát, szinte ijedten mondta:
- Nem azért jöttem, hogy fizessetek! Maradjatok csak nyugodtan! Ezzel azt érte el, hogy ez egyszer nem Attilára bíztuk a fizetést. Talán nem is tuja, hogy ezzel mit nyert! :)
Az egyetlen nekünk nem tetsző dolog az a (szerintünk) szemtelenül mini almás pite volt. Bár abban megegyeztünk, hogy valószínűleg igen kevesen gondolják azt amit mi, hogy a desszert még egy külön főétkezésnek kell, hogy megfeleljen.
Amúgy jól elvoltunk, csak társaságunk korosodó tagjai nem bírják már úgy az éjszakázást mint régen...