Rákellet ébrednem, hogy lassan megint itt a Karácsony. Gyanús volt, hogy kezd egyre hidegebb lenni, de főleg akkor tudatosult ez bennem, amikor a bevásárlóközpontokban megláttam a mérhetetlen giccsparádét.

Közhely, hogy ilyenkor mindent el lehet adni. Tapasztalatból tudom, amikor még kereskedelemben dolgoztam.
Pedig a számítástechnikában az idő múlásával igen hamar csökken egy termék eladhatósága. Egyszer mégis sikerült eladnunk egy totálisan használhatatlan terméket, ami kb. fél éve porosodott nálunk. Ami még szebb: hogy annak ellenére, hogy el akartuk volna adni! Konkrétan egy nyakba akasztható 5.1-es hangszóró szett volt. Igen nyakba akasztható. Kb. mint egy reneszánsz gallér. Rém praktikus dolog volt, jót röhögtünk rajta amikor nyáron "megjelent" a boltban. Nemsokára le is került a pincébe, mert már nekünk volt kellemetlen. De valami erőszakos ember meglátta a netes árlistán (onnan főnöki utasításra nem vehettük le) és meg is vette. Van egy sanda gyanúm, hogy nem a végfelhasználó adta ki érte a pénzt... Az eleddig verhetetlen az a jegesmedve amit a klasszikus üvegmosó keféből (először azt hittük WC kefe) hajtogattak max. 2 mozdulattal.

A média még nem kezdte el teljes gőzzel az agymosást, de szerintem jövő héttől sulykolják belénk erősen, hogy VÁSÁROLJ! Magadnak, és szeretteidnek egyaránt. Hiszen attól lesztek boldogok. És ne is törődj olyan kis apróságokkal, hogy enni sincs mit. Mert van ám hitel, meg kölcsön a bankoktól! Az jó, mert még több használhatatlan dolgot tudsz belőle venni. Amit majd tovább lehet ajándékozni. Ez szerintem minden családban megszokott dolog már. Egy egy ajándékot, amit adunk, néha szívesen megjelölnék UV filccel, hogy vajon visszakerül-e hozzánk az élet nagy és örök körforgása által. Mivel hogy nagy a család... mármint a tágabb. És természetesen szigorúan értékhatár alapon megy az ajándékvásárlás.
- Tavaly mit is kaptunk tőlük? Hm... az mennyibe kerülhetett?
Amúgy szeretem a Karácsonyt! De tényleg! Imádok ajándékot venni... olyannak akit valóban szeretek - de legalább kedvelek - és nem azért mert bármilyen kötelék fűz hozzá (rokoni, munka-, osztálytársi, stb.) Jó érzés, ha találok valamit aminek tudom, hogy tényleg örül. Sőt. Még csomagolni is szeretek. Hozzá tartozik a rituáléhoz. Amikor az ember, nagy gonddal becsomagolja, legyen az bármi. Picit úgy érzem akkor csomagolom hozzá a szeretetet. Nevessetek ki, de ez van.
Persze, az még egy másik kínszenvedés, ha tényleg megvan a szándék, hogy olyat vegyél amit szeret, de egyszerűen nem tudod mit! Ha hetekig jár az agyad (és persze a lábad) akkor sem. Mielőtt bárki azt mondaná, hogy ilyen nincs, akkor az nem ismeri apámat. :)
Mellesleg szerintem már gyermekkorunkban hozzászoktatnak minket ahhoz, hogy nemszeretem embereknek vegyünk ajándékot. Amikor az osztályba mindenki nevét egy kalapba rakják, aztán húzzatok gyerekek, és ajándékozzátok meg egymást. Hurrá.
No ennyit előzetesben a Karácsonyról. Remélem nem vettem el senki kedvét. Mert mint említettem. Én tényleg szeretem a Karácsonyt. Csak nem kéne engedni, hogy ebben is a médiumok mondják meg, mit tegyünk. Legalább erre a pár napra kapcsoljuk ki a tv-t, és figyeljünk picit egymásra.