Ha eljön a nap, amikor öregnek látsz... kérlek, légy hozzám türelemmel.
Ha leeszem a ruhám... ha nem tudok rendesen felöltözni... jussanak eszedbe azok az idők, amikor én öltöztettelek téged.
Ha beszélek hozzád, és ezerszer elismétlem ugyanazt... ne szakíts félbe kérlek... hallgass végig. Amikor kicsi voltál, ezerszer olvastam el ugyanazt a mesét, míg el nem aludtál.
Ha nem tudsz megmosdatni... ne szégyeníts meg, és ne feddj meg érte. Jusson eszedbe az a millió ötlet, amit kitaláltam, hogy rá tudjalak venni a mosdásra.
Ha látod, hogy milyen tudatlan vagyok a technikai újdonságokkal... adj elég időt, és ne nézz rám gúnyos mosollyal. Megtanítottalak sok mindenre, hogy szembe tudj nézni az élettel.
Ha néha nem emlékszem dolgokra vagy elvesztem beszélgetésünk fonalát... adj gondolkodási időt, hogy eszembe jusson.
Ha gyenge lábaim nem engednek sétálni… nyújtsd a kezed, ugyanúgy ahogy azt én tettem, amikor te tanultál járni.
Ne érezz sem szomorúságot, sem dühöt vagy tehetetlenséget, ha a közeledben vagyok. Légy mellettem, és próbálj meg megérteni, és segíts nekem, ahogy azt én tettem, amikor megszülettél.
Segíts befejezni az utam. Megfizetlek majd egy mosollyal és azzal a szeretettel, amellyel mindig szerettelek.
És amikor egy napon azt mondom neked, hogy nem akarok tovább élni... hogy meg akarok halni... ne légy rám dühös, egyszer ezt is meg fogod érteni.
Próbáld meg megérteni... a koromat nem elértem, hanem megéltem.