Mikor mentünk haza a Chambara-ról éppen azt beszéltük, ha megkérdezik mit néztünk meg, mit mondunk? Mert nem igazán lehet címkét ragasztani rá, nem lehet beskatulyázni. Nem színházi előadás, nem harcművészeti bemutató, nem koncert, nem show műsor. Egyik sem... és egy picit mindegyik. Ezért is toltam a postot, mert nem tudtam igazából, mit írni róla.
Egy tenyérnyi színpadon fergeteges előadás. (Hozzáteszem, négyünk közül nem mindegyikünknek tetszett ugyanannyira.) Nekem igen. Ha az első rész dobpergésére, és látványos befejezésére gondolok... Áh, nem lehet elmondani! De tényleg. De Feltehetően többeknek tetszett, mint nem. Remek hangulat lett a végében a sportcsarnokban, mindenki lelkesen tapsolt. De tényleg nem lehet leírni, meg kell nézni. Mindenkinek ajánlom.
Amúgy nagyon a Yamatora hasonlított a japán dob domináns szerepe miatt.
Kommentek