petya

Vajon ugyanolyan harmonikus képet fest minden háztető, ha leolvad róluk a hó? Miközben olvad, akkor nyilván nem. a hamu-és barnaszínű latyak nem szép látvány. De mindenféle tisztulási folyamat így megy végbe. Az én szervezetem viszont csak nem akarja elkezdeni ezt a bájos, ámde mocskos reakciót. A mocsokkal nincs bajom, vágyom rá, de valami miatt nem akar elkezdődni. Miért? Pedig mindennél jobban szeretnék megtisztulni testileg, hogy aztán ugyanezen keresztülmehessek lélekben. Az ünnepek előtt itt, Szegeden sikerült. Aztán hazamentem és bepiszkolódtam. Rám szakadt 5 kilónyi gond, baj, kosz és salak, ami csak nem akar megválni tőlem. Ezen gond, baj, kosz és salak mocsokká való átalakulását várom remegve és izzadságba borulva, mert nem bírok együtt élni velük. Egyre inkább nem. Szembesülnöm kell velük reggelente a tükörben, amikor felöltözöm, s mikor fürdöm. ez azt jelentheti, hogy azonos vagyok azzal, akit a tükörben látok, de nem, nem! Ez most valaki más, aki fizikailag nem egyezik meg velem. A lelkemig még nem tudott lehatolni, de a testemre már szemet vetett. Nem sajátíthatja ki a gondolataimat ez a Mocsok. Arra törekszem, h visszaszerezzem a testem. A lecsupaszodott, valódi ént, amely ebben a lecsupaszodott és valódi testében tud csak közeledni lelke mélye és gondolatai felé, hogy aztán önmagára leljen, hogy megtalálja a nevét, miért van ott, ahol, s mi a szándéka azokkal, akiket a lába elé hord a szél. Mert ki kell tartania mellettük, jóban s rosszban, ha kell, a segítségükre lenni. Erre vágyom, szomjazom.de ezzel a testtel nem megy. Ezzel a testtel végem van.