Azt hiszem az időjárás pikkelt ránk tegnap! Amint elkezdtünk sétálni a Városligetbe rögtön szemerkélni kezdett az eső. A kedvünket ugyan nem vette el (főleg, h közben Depeche Mode szólt a műjégpályán, némi extra fényhatás kíséretében), ám egy idő után kimondtuk a varázsszót: Kocsihoz! :D Előtte még persze kötelező látványosságként megtekintettük az eu-s homokórát és az 56-os emlékművet. Előbbinél nem értettük miért, utóbbinál, hogy mi? És csodáltuk az elmés megoldást, hogy köztéren vasoszlopokból emelnek emlékművet. A rozsda már erősen kikezdte pár év alatt, kíváncsi leszek pár évtized alatt mit tesz vele. Mindegy, valaki ezért is jó pénzt vett fel. Persze azért még bújócskáztunk picit az oszlopok között...
A kocsi felé menet még megengedtem egy hangos "Haha"-t a kutyásoknak, akik éppen azzal voltak elfoglalva, hogy bőrig ázzanak, és látványos mozdulattal nyitottam a kocsiajtót, mint biztos menedékünk kapuját. Capri szerint ez nagyon gonosz dolog volt tőlem... :)
Aztán kínaiztunk picit a Lurdyban, ahol hál’ istennek ismét finom a kaja. Cserében járt hozzá némi affér is. Persze tudom, én vagyok az aki mindig beszól, de ki az aki mosolyogva és szó nélkül szemlélné, ha a mellette szomszédos asztalhoz leülő tahó, az ott lévő üres tálcát a kajamaradékkal együtt egy laza mozdulattal átteszi hozzánk... Miután jeleztem felé, hogy kösz, de nem tartunk rá igényt, értetlenül áll: Há’ nem fér el a másik kettő mellet? Nem baz... No mindegy.
Jót mosolyogtunk a kiállított képeken is, hogy nektek is fájjon, íme egy közülük:

Vélelmezhető, hpgy a "művész" sosem látot szarvast közelről.
Aztán kimentünk megnézni, esik-e? Nem esett... egészen addig, míg Szentendrére nem értünk! :D A Duna korzó, és a belváros amúgy hangulatos szép hely. Még akkor is, ha némely boltos szánalmas szóviccként St&re felirattal próbál jópofának tűnni. Közben ismét megáztunk... sebaj. Aztán egy:
- Én nem tudom merre van a kocsi!
- Én igen!
- Ok, akkor vezess.
- Ö...
párbeszéd után, mi lepődtünk meg a legjobban mikor ott volt velünk szemben, egy olyan utcán, ahol nem is számítottunk rá. :) No uccu neki, vár minket a Lurdy, mint egyetlen menedékünk az eső elől. Először biliárd lett betervezve de Capri áldott jó szíve megesett fájós lábamon és érzékeny lelkemen, így beültünk mozizni. Ráadásul egy olyan filmre, amit én már láttam, neki pedig minden porcikája elutasított, és úgy viszolygott tőle mint vámpír a fokhagymától... Babaaaam: Igen, megnéztük a P.S. I love yout! Amúgy túlélte, köszöni jól van! :) Az érzelgős jeleneteknél erős motyogás és karlendítés jelezte tőlem balra, hogy ez számára nem tetsző rész. De néha velem nevetett. :D Bár a fő poén nem a vászonról köszönt le ránk, hanem két csaj személyében, akik belépvén a terembe, Caprihoz fordultak (mint az utolsó sor legszélén ülőhöz):
- Bocsi! Itt milyen film jön most?
- A PS. I love You!
- Köszi! - Majd helyet foglaltak.
Érdekes lehet találomra bemenni egy terembe… :) Mindent összevetve nagyon jó este volt. Hazafele a rend éber őrei ugyan még a frászt hozták rám, mikor azt vettem észre, hogy balról majdnem belém jön egy kocsi, dudál villog, én anyázok: Mit akarsz? Nekem van elsőbbségem! Aztán felvillan a kék fény a kocsi tetején! Mint kiderült, volt ott nekem egy táblám, amit nem igen vettem észre. De elnézőek voltak velem, így nem lett semmi a dologból. :)