Bevallom először picit tartottam a 15-i kirándulástól, de hát így jött ki a lépés, szal uccu neki. Persze evidens volt, hogy nem a város fele vesszük az irányt, hanem valamerre délnek. No nem Santa Barbaráig.
Az már gyanús volt, hogy Délpest utáni legelső községben (Alsónémedi) sem tudtunk rendesen átmenni, mert valami program miatt, le volt zárva a fő út. Így cowboy kalapos polgárőrféleségek tereltek át kis kerülővel a településen. Ekkor már gyanítható volt, hogy bármely várost tesszük meg célpontunknak, lezárásokra és terelésekre számíthatunk. Így első blikkre a Kunsági nemzeti parkot látogattuk meg, jó messze a civilizációtól. Szép volt, csak picit egysíkú. :D Persze biztos csak a mi pesti szemünknek. Am volt minden, ami a magyar pusztát jellemzi. Tass felé menet (ki tudja már miért éppen arra mentünk) találtunk egy spontán "hullámvasútat". Mentünk két kört, mert ingyen volt. Aztán Kecskemétnek vettük az irányt, ami viszont nagyon szép város. Sikerült abba a klasszikus hibába esni, amit csak egy turista tehet. Mivel tök céltalanul köröztünk, elkezdtem egy másik autót követni (hozzá teszem alig volt autó városba) aki egy kis zsákutca végén található kajáldához "vitt" minket, majd értetlenül szemlélték, hogy mit is szeretnénk mi... :) Mentségemre legyen mondva, nem volt kitéve a zsákutca tábla. Kecskemétről, sajna nem készültek fotók, mert a gépet okosan a kocsiba hagytuk a városnéző túra indulásakor. Viszont volt vásárszerű izé, ahol volt vattacukor. Na most, gyermekkoromban vagy ügyesebben ettem vattacukrot, vagy kevésbé érdekelt, hogy minden ujjam ragad a cukormáztól...
Az 56-os emlékművűk pedig kenterbe veri a budapestit, ami mondjuk nem feladat, ha jobban belegondolunk. Mókás dolgok persze itt is voltak, pl. a kirakatba celluxozott kokárda igen ízlésesen nézett ki... Egy dolog nem hagyott minket nyugodni: hol vannak a Kecskemétiek?? Aztán ha már ott vagyunk, irány Kiskörös, nézzük meg Petőfi szülőházát, Capri nagy örömére. :)
Megnéztük... gyakorlatilag csak azt, mert sem a házba, sem a mellette lévő múzeumba nem tudtunk bejutni, merthogy 10 perccel zárás után értünk oda. Viszont kellemesen elbeszélgettünk egy bácsival aki saját elmondása szerint az alapítója a múzeumnak. Majd mivel úgy látszik ez nem volt elég érv, hogy beengedjék, a közeli kocsma felé vette az irányt, miközben kölcsönösen jó egészséget kívántunk egymásnak minimum háromszor. Mindamellett sikerült befognunk a Petőfi rádiót, hogy igazán stílusosak, és hazafiak legyünk, és megállapítottuk, hogy Petőfi a bölcsész hallgatók mintapéldánya volt. :) A hazaút elég simán ment csak egyszer haltunk meg kis híján, amikor majdnem sikerült utolérni egy kivilágítatlan lovas kocsit.
Haza fele előbb a soroksári főhadiszállásról térképeztük fel a helyzetet, hogy járható-e a város, 11-kor úgy döntöttünk, hogy megpróbálkozunk vele, igazából a Művészetek palotájánál látható némi rendőri csoportosulást leszámítva nem volt semmi jele, hogy van/volt/lesz valami balhé. Ja! És megfáztam. :)