Tegnapi MNS beszélgetés két szösszenete:

Félelem - Borzalmas félelem lakozik a szívem sötét zugaiba, kitörni készül, mint egy hordányi ordas, hogy felemésszék bennem a remény utolsó megmaradt sugarait, és a sötét mélybe taszítsanak. Még egy utolsót sikítok, ahogy feladni látszom a küzdelmet az emésztő félelemmel szemben, ahogy elér a hideg és a mindent kitöltő feketeség, ahogy hirtelen lesz tél és jön el a halál, dögszagot hozva magával és vért, ami a rothadástól keserű.

Őrület - Őrület… hmmm… őrület az, amikor vad színes és erőszakos képek sorjáznak a szemed előtt. Szenvedés, halál és vér, majd váltás boldog emlékek, amikbe lassan vékony csíkot húz a sötét folyadék, ahogy ismét elborul az agyad és szenvedni akarsz, fájdalmat akarsz. Mikor ölelnéd magadhoz a halál hideg lényét, éreznéd és élveznéd, ahogy kiszívja belőled az életet, ahogy megszűnsz létezni, elenyészel, ahogy meghalsz. Mikor semmis lesz az életed, feleslegesek a tetteid, mikor évezredek múlva mindenki elfelejt, akkor felteheted magadban a kérdést: volt értelme az életednek?