petya

Csak pillanatnyi örömet okozott, az a tény, amit tegnap reggel állapítottam meg magamról, azaz hogy kezd szűk lenni rám kedvenc pulcsim. Ez persze nem szokatlan nálam és nem nagyon szoktam neki örülni, de szakítva a hagyományokkal, most nem derékban lett szűk, hanem vállban...
Ezzel együtt valahogy nem kerültem közelebb a konfekció mérethez. Sőt... Ennek ellenére párommal elindultunk, hogy nadrágot, inget (esetleg zakót) nézzünk nekem. Először az Árkádos C & A-ba próbálkoztunk, igazából itt volt a legtöbb esélyes ruhadarab, ám mindig volt valami, ami miatt ugrott az éppen esélyes versenyző.
Aztán elkezdet derengeni, hogy mintha lenne nekem otthon olyan nadrágom amit megvenni készültünk... Így a nadrágot napoltuk egy kicsit. Ugrottunk az ingekre. Volt egy fekete rövid ujjú ing, némi mintával, amit kimondottan sajnáltam. Csodák csodájára az pl. pont azért nem lett jó, mert túl nagy volt, így egy terhes nő benyomását keltettem benne.
A legszebb, hogy mikor vegyem fel a legnehezebben felhúzható, cipőmet? Igen! Pont akkor, amikor próbálások tucatja vár rám. Ja, és persze bőrkabátba mentem, ami az agyon fűtött plázákban, nem túl kellemes viselet, főleg, hogy szintén percenként kapkodhattam le-fel.
Az Árkád után a Westendes Aboriginalba próbálkoztunk, ahol esélytelen volt megfelelő méretben bármit is találni. Közben kiderült, hogy tényleg ez a trendi.
Caprinak legyen mondva, kitartóan rótta velem az üzleteket, és teljes odaadással segédkezett a próbáknál és a válogatásnál, még telefonos segítséget is kért... :) Végére nagyon elfáradtunk, de legfáradtabb pillanatunkban is találtunk mindig valakit akin jókat lehet mosolyogni. A legviccesebb talán az a két év körüli kisgyerek volt, akit anyukája aprólékos gonddal nyírt punk stílusban. Pont előttünk mentek a mozgólépcsőn. Egy darabig próbáltuk elfojtani, nevetésünket... ennek az lett a következménye, hogy még nagyobb hanggal tört ki belőlünk. Ödönke (így neveztük el) anyukáját, valószínűleg máskor is érte hasonló atrocitás, és tudhatta, hogy a mögüle felhangzó nevetés csemetéjének szól, mert azonnal hátranézet lesújtó pillantásokat vetve ránk. Valószínűleg megszokhatta, hogy ennek hatására a gonosz emberek akik kinevetik Ödönkét abbahagyják a kacajt. Ekkor még nem sejtette, hogy ez ránk nem hat. Sőt! Ezen tettével tovább fokozta jókedvünket. Kétszer még próbálkozott, aztán feladta, és belátta, hogy ezt a mozgólépcsőzést bizony vidám emberek társaságában fogja megtenni, bármit is tesz...
A nap fénypontja mégis az volt, hogy kétszer is láthattuk Győzikét trendi farmerszerelésben! Memorizáltam, nehogy hasonlót vegyünk véletlenül. Aztán még hazarohantuk Capriékhoz. Majd metróztunk is egy kicsit, belátva, hogy ez a legjárhatóbb út. Végül együttérzésemről biztosítottam, a rá váró megerőltetésével kapcsolatban, mely az esti edzésen leselkedik még rá...