petya

Reggel 8-kor keltünk, hogy 10-re Capriéknál legyünk, hogy Tinát meg tudjuk sétáltatni.
Gyors készülődés, át a városon, sikerült is időben odaérni. Hívnánk a liftet, de már jön is félreállunk, hogy kitudjanak szállni a benne lévők. De nem szálltak ki, hanem a kezünkbe nyomtak egy pórázt, melynek másik végén Tina volt.
Mivel Capri nem kapcsolta be a mobilt, anyukája feltételezte, hogy elaludtunk, így úgy döntöttek Attilával, hogy munkába indulás előtt, gyorsan leviszik a kutyát. Ők megörültek, nekünk, hogy nem kell kutyát sétáltatni, Capri pedig megörült nekik, hogy nem neki kell a táskát felvinnie...
Kutya sétáltatás végeztével, még éppen összefutottunk velük, amint munkába rohannak. Sziasztok! Sziasztok! Jók legyetek! Mi mindig!
Felsétáltunk, majd az ajtó előtt állva esett le, hogy a Capri kulcsa bizony a táskában maradt, ami bent van a lakásban.
Telefon:
- Anya gyertek vissza!
Rohannék le a kulcsért, hogy átvegyem. Liftből vissza:
- De nem tudsz beengedni, én meg nem tudom a kódot.
Tina "őrzését" átvéve, így Capri indult le a kulcsért, azaz anyukájáért, akinél a kulcs volt, mert ugye neki továbbra is szüksége volt az övére... :)
Szép reggeli kavarodás volt... :)