Tegnap volt Párom szülinapja.
Úgy volt, hogy délelőtt átmegyek hozzájuk. Otthon vártam, vártam, de fél 11-ig nem kapcsolta be a telefonját. Mivel tudtam, hogy a drága hajlamos arra, hogy néha nem kapcsolja be a mobilját elindultam, majd csak lesz valami. Éppen állok be eléjük amikor bekapcsolta mobilt. Ki derült, hogy az előző napi Margit-szigeti patisétáltatás, Edével, annyira lefárasztotta, hogy tényleg most ébredt fel...
- Mikor jössz?
- Mikorra menjek? (de közben már elindultam a ajándékokkal az ajtóhoz)
- Hajat mosok, ilyesmi, és én kész vagyok.
- Oks, de várj még egy percet mielőtt hajat mosol!
- ?

Ekkorra már a bejárathoz értem. Volt egy reményem, hogy az éppen előttem bemenő bácsi, nyitva hagyja nekem a kaput, látva, hogy tele vagyok csomagokkal, de nem. Innen üzenem neki, hogy... :)
Végül is bejutottam. Megtörtént az ajándékozás. Hál’ istennek sikerült eltalálnom, hogy minek örülne a Párom! ;)
Aztán egy gyors kutyasétáltatás után elindultunk Visegrádra. Hívtuk Gabit, hogy jöjjön, de hát nem akart velünk jönni...
Visegrádon a legtöbben csak a várat nézik meg. Ami szép, de egy picike panoptikumot leszámítva, igazából csak a falakból áll. Ráadásul ezeket a falakat mindketten láttuk már jó párszor. Így megnéztük a Királyi palotát ami egy picike (talán mondhatni eldugott) utcában van. És szinte alig voltak látogatók, aminek mi csak örültünk.
Amúgy nagyon szép hely, főleg a kert, lesznek majd feltéve képek is, csináltunk mindketten, bár én csak telefonnal.
Az esőt sikerült pont a kert egyik fedett padján ülve összebújva átvészelnünk, így ez külön adott egy plusz hangulatot a kertnézésnek.

Volt még egy ötletünk, hogy hova is mehetnénk, Ákostól kértünk telefonos segítséget ezzel kapcsolatban. És ő segített is, mint mindig! :) De idő hiányában úgy döntöttünk azt napoljuk... :)
Aztán beültünk a már már törzshelyünkké vált Fekete Hollóba, bár sikerült belenyúlnom az ételválasztásba: Hetek óta rá vagyok kattanva a tengergyümölcsére, de sajna a ponty (bármilyen jól is készítik el) nem tengergyümölcse. Tehát nem volt rossz, csak én másra kattogtam. Meg szerintem emelték is az árakat a szezonra való tekintettel.

fekete holló: még mindig az egyik kedvenc helyünk

Evés után elindultunk vissza, útközben megálltunk még a Római partnál. Ahol már van egy jól bevált fagyizónk. :)
Aztán sikerült egy stéget lefoglalnunk. Tök jó volt, mert nem fixen volt rögzítve, hanem hordókon lebegett, így totál átvette a víz hullámzását. Bár éppen ezért, nekem kicsit macrás volt a rámászás, de amikor már a szélén ültünk, nagyon jó volt. Volt egy direkt lábtartó is, amiről néha felkellet venni a lábunkat, mert ha egy hajó ment el előttünk, jó nagy hullámot generált, ilyenkor a víz felcsapott, viszont baromira élveztük, mert ilyenkor klasszul ringatta a hullám a stéget egy jó darabig. A parton lassan „záróra” lett, mire mi is elkezdtünk szedelőzködni. Haza érve, még egy kutyasétáltatás. Aztán összefutottunk még Capri szüleivel. Beszélgettünk kávéztunk egyet, aztán mi még lementünk a Duna partra, hogy egy rövid órát, ücsörgünk.
Az órából másfél lett, amiben vegyesen volt nagy beszélgetés, összebújás, és khm... erotikus elemek... :D Maradtunk volna még így is szívesen, de mennünk kellet már.
Szóval jó, volt az egész nap... nagyon jó!