"A haiku az egész keleti kultúra legutolsó virága, egyszersmind életmód is. A haikut a zen szempontjából kell megérteni. [...] (A haiku szót) két különböző értelemben használjuk: többes számban magukat a költeményeket jelöli, egyes számban pedig a haiku-költők poétikus szellemi és intellektuális magatartását, életmódját, »vallását« jelenti" - írja könyvének bevezetőjében R. H. Blyth, a keleti kultúra és filozófia egyik legjobb ismerője.
Példának vegyünk egyetlen haikut: a XVII. század második felében élt híres japán haikuköltő, Matsuo Basho (1644-1694) talán legismertebb alkotását:
Japán eredeti:
"Furuike ja
kawazu tobikomu
mizu no oto"
Lexikális elemzés:
furu = öreg, régi (archaikus)
ike = tó
ja (ya) = ún. "elválasztó szó" (ún. kire-dzsi), itt nincs lexikális jelentése (azért alkalmazza a költő, hogy egyik gondolatot elválassza a másiktól)
kawazu (kavazu) = béka
tobi = ugr (szótő)
ko- = bele [+ ige] (a kezdés, az ún. inchoatív jelentés kifejezésére szolgál)
mu = ik (a cselekvés befejezettségét jelzi; tobi-ko-mu = beleugrik)
mizu = víz
no = nak/nek
oto (< woto) = hang
Nyersfordítás:
(Öreg tó Béka beleugrik
Víz[nek a] hangja)
A mi versfogalmaink szerint ez nem vers. Ezért a fordítók próbálják nem csak a saját nyelvükre, de a saját költészetükre is lefordítani. Aszerint, hogy ki mit tart a haiku szignifikáns jegyeinek.
Vannak, akik a hangutánzásra törekszenek, mások a szótagszám betartását tartják fontosnak, megint mások az alliterációra koncentrálnak és vannak fordítók, akik "magyar verset" csinálnak belőle:
Tó
Öreg halastó szendereg a langyos
magányba némán... Most beléje cuppan
loccsanva egy loncsos varangyos.
(Kosztolányi Dezső)
Tó.
A hínárba
most be egy béka
Micsoda lárma!
(Illyés Gyula)
Meglepetés
Ó, az öreg tó!
Egy béka ugrott belé
megcsobbant a víz.
(Képes Géza)
Lábát kinyújtja hosszan
a versenyúszó béka,
mikor a tóba lottyan.
(Faludy György)
Tó, békalencsés.
Béka ugrik, zsupsz, bele!
Vén vize csobban.
(Tandori Dezső)
Sima víztükör.
Béka ugrál a parton
Megcsendül a tó.
(Rácz István)
Kosztolányi - akinek fordítói módszere igencsak vitatható, de ha akart, tudott nagyon pontosan is fordítani5 - címet ad neki és 31 szótaggal fordítja, tele rakja alliterációkkal és rá jellemző jelzőkkel, betoldásokkal, igazi Kosztolányi-verset csinál belőle.
Képes Géza is címet ad neki - a vers lényegét teljesen félreértő „Meglepetés"-t -, de ő legalább a 17 szótagot pontosan betartja. Semmi nem indokolja viszont a múlt idő használatát.
Tartalmilag kétségkívül Faludy György fordítása (a "versenyúszó" békáról, amely a tóba "lottyan") áll a legmesszebb az eredeti haiku hangulatától.
"Békalencsés" vagy "halas" tóról, "sima víztükörről", "hínárról", "lármáról" (!) nincs szó az eredeti haikuban, sem arról, hogy a béka a parton "ugrál".
A fordítás legnagyobb nehézségét éppen a vers hihetetlen nyelvi egyszerűsége jelenti, és az, hogy valójában semmi nem történik azon a pillanaton kívül, hogy a béka beleugrik a tóba, és a természet halálos csendjét, a környék fenséges nyugalmát egyetlen másodpercre megtöri a víz halk csobbanása.
Albert Sándor - Fordítható-e a haiku? írása alapján Új Dunatáj, 6. évf., 2001/3. szám, 73-81. oldal
Kommentek