petya

Ne higgyetek a BKV útvonaltervezőjének.
Tegnap elmentünk Caprival valami továbbtanulási papírt intézni. A kocsit metróközelben hagyva, BKV-val indultuk neki, tekintve, hogy a napközbeni városnézés ma pesten nem túl szerencsés dolog. A BKV oldalán párom megnézte milyen vonalon érdemes utazni meg kaptuk az eredményt, 15-ös busz.
Juppi, örültünk, mert hogy az ott áll meg tőlük nem messze. A buszról leszállva kerestük az utcát. Pár sarok jobbra, pár sarok ballra, de az utca sehol. Ekkor fogtunk pár nyelvet, de sem az utcaseprő néninek, sem az újságos bácsinak nem rémlett, hogy lenne ilyen utca a környéken. Rossz jel...

Sétáltunk, sétáltunk és a metrómegállóhoz közel érve, úgy döntöttünk lemegyünk, és az ottani térképen megnézzük merre az utca. Kiderült hogy pár lépésre van az metró Kálvin téri megállójától. Ami azért poén, mert a metró Lehel téri megállójától indultunk. Ennek ellenére a nyüves, ráültetett minket a buszra, és vagy 20 percet utaztatott a városban, ahelyett, hogy a metrót ajánlotta volna fel, amivel pár perc alatt ott vagyunk.

A hely maga amúgy nagyon szimpatikus volt, ott is ragadtunk jó félórát, a napfénytetős büfé kényelmes foteljaiban ice teát illetve kólát szürcsölgetve.
Aztán elindultunk majd némi Westendes járkálás után, hosszú több órás beszélgetésbe elegyedtünk párom anyukájával. Nem volt betervezve, egyszerűen csak ott is ott ragadtunk; jót dumáltunk. Finom kávét, és eperturmixot szürcsölgetve. Aztán este megint reptereztünk.

A szokásos helyszínünk most külön meglepetéssel szolgált. Egy fák között legelésző csacsit, pillantottunk meg. Páromnak több se kellet, miután a kocsit leparkoltuk, csacsit a gondozásába vette... Ha ignist úgy tervezték volna, hogy egy szamár is beférjen, szerintem ma már lenne egy új állatunk...
Miután csacsi pátyolgatását befejezve arrébb gurultunk egy népes libacsaládot pillantottunk meg akik szintén legelésztek. Mivel Capri hozta az új gépét, így a népes állatseregletről fotók is készültek melyeket ha megkapok fel is töltök majd. Aztán szokásunk szerint ott ragadtunk, és a repülőket nézve tervezgettük azt a napot amikor majd mi is gépre szállunk, és el innen...
Majd hazaérve, és egy rövid kutyasétáltatást beiktatva, ismét egy hosszabb ücsörgés következett, a már már szintén törzshelyünknek számító Duna parti lépcsőnkön... :)