petya

Kimaradt kb. 2 és fél hét gyúrás. Gabi lepődött meg a legjobban, hogy rácsörögtem, ne várjuk meg a hó végét, kezdjünk el gyúrni, mert már nagyon, nagyon...
Azt hitte, hogy az építkezés miatt, jól lejövök a gyúrásról, és lusta leszek elkezdeni. Hát nem! Nagy elánnal vetettük bele magunkat újfent. (Külön élmény volt, hogy végre klímázták a termet!) Miután lehátaztuk a magunk által előírt adagunkat, még feltettük a legnagyobb súlyra a hátgépet (110 kg) és belehúztunk egy szériát!

Aztán ami még sosem történt: cardioztunk!! Ez azért izgalmas, mert külön van a cardio terem, mi pedig erősen eltérünk a célközönségtől... Igyekeztünk magabiztosan megközelíteni a futópadot, de túl sok youtube-os videót láttam már, hogyan esnek hasra az emberek az ilyen gépeken.
Szóval... ráálltam... néztük... nyomogattuk a gombokat, és zongoráztam a német feliratú panelen. Aztán elindult. Gabi is kedvet kapva a futáshoz, felpattant a mellettem lévő gépre, majd versenyezni kezdtünk. Pár perc után vettük észre, hogy a padok elött gyakorlatilag ki van plakátozva a kezelési útmutató. De akkor már mindegy volt, rájöttünk mi magunktól, hiszen műszerészek lennék eredetileg, vagy mi a szösz?
Nyomtuk fel a sebességet, egyikünk sem akart lassabban futni a másiknál. Az 5. percnél elmertem engedni a kapaszkodót, fura volt úgy futni (magamhoz képest gyorsan), hogy közben egyhelyben vagyok. 6 perc magasságában valamelyikünk tett egy olyan könnyelmű kijelentést, hogy 10 percig nyomjuk. 8 perc után éreztem, hogy itt gondok lesznek a megállással. Belekapaszkodva a "korlátba" leugrottam a gépről. Sikerült nem orra esnem. Gabinak volt annyi esze, hogy simán kikapcsolja...