Egy nem hétköznapi kapcsolat, nem hétköznapi kezdése történt meg fél éve. Igazából mi sem tudjuk, hogy mikor lett a barátságból szerelem. Mindketten örültünk, jól éreztük magunkat egymás társaságában, fél szavakból megértettük egymást.
A kezdetet az első találkozásunktól datáljuk: Január 20 lett a hivatalos dátumunk... :)
Megismerkedésünkkor még mindketten hevesen hirdettük az igét, vagyis: én bizony nem akarok párt, nem akarok kapcsolatot! Erről bővebben párom blogján. Aztán mégis egy pár lettünk, egy mára már igen szoros kapcsolatban. :)
Nehéz visszaemlékezni, mikor lett az egymásmellet ülésből összebújás, mikor váltotta fel a puszit csók, egyszóval mikor léptük át folyamatosan a határokat, lassan óvatosan feszegetve... Többször átbeszélve, hogy most mi is van? Barátság, szeretői kapcsolat, párkapcsolat? És sokszor mindketten azt feleltük: nem tudom!
A szerelem szót egy jó darabig tagadtuk is: Á dehoooogy. Hiszen egyikünk sem az a szerelmes típus. Aztán beláttuk, hogy de... nagyon is az van. Rengeteg a közös bennünk, hogy órákig... órákig? napokig! tudjunk beszélni mindenről. És rengeteg az ellentét bennünk ahhoz, hogy órákig... órákig? napokig! tudjunk beszélni bármiről.
A fél év alatt a legelején volt két, kisebb félreértésen alapuló vitánk, amiért főleg az MSN okolható, tekintve, hogy hangsúlytalan és még egy „aham”-nak is minimum 5 jelentése lehet.
Szóval fél év telt el örömben, boldogságban, rengeteg nevetésben és élményben. Viták és félreértések nélkül, ami, tekintve az én természetemet nagy szó! Hiszen mégis csak egy morgós vénemberről beszélünk... :)