A szombati nap első kapcsolatát Gabi létesítette Ginával. Rögtön tudtuk, hogy ez szerelem, mikor Gabi közölte:
- Meghágnám!
Capri azon felvetésére, hogy Gina csak 15, Gabi azonnal mosolyogva közölte: - 14 év felett nem büntetik!
Drága párom, szokás szerint még halomnyi tennivalóval állt elő indulás előtt 5 perccel. :) Hogy haladjon a dolog, Gabival levittük a kutyát sétálni. A vittük ez esetben szó szerint is érthető, mert szegény Tutyi elég nehézkesen közlekedik már.
Ákos szokása szerint kutyasétáltatás közben érkezett... A lifthez egyszerre érkeztünk 3 csajjal, akik előzékenyen beengedtek minket, látva szegény Tutyi cammogását. Gabi még kissé szatir mosolyt erőltetve magára kihajolt a liftből:
- Valaki még befér!
- Nem nem! Köszönjük nem!
Nem értjük miért...
Lassan de biztosan elindultunk, és viszonylag hamar és jó helyen tudtunk leparkolni. Viszonylag, mert eléggé tele volt a környék, így mind a haladás, mint a parkolóhely nehézségekbe ütközött... ezeket, egyszerűen nevezzünk csak többi autósnak.
Vártuk a többieket. Én leültem kis perecemmel a járdaszegélyre, amire a "barátaim" aprópénzt kezdtek elém dobálni.
Majd a többiekkel is összefutottunk. Jött Ede (aki lány), Zsófi, és mások akiket nem tudtunk, hogy kik. Volt Norbi, aki minden bizonnyal fantom, mert egy idő múlva átvette a négyes metró szerepét: mindenki róla beszélt, de senki nem látta még. (Mi legalábbis nem.)
Itt rögtön két csoportra szakadtunk, Gabi meg én voltunk az egyik csoport és a többiek a másik.
A többiek szoborra másztak:

Mert ők fiatalok, mi pedig bölcsek és megfontoltak vagyunk. Némi hűsítőt magunkhoz véve letelepedtünk a városligetbe egy fa alá, a fűbe, és megvitattuk az élet nagy bölcsességeit. Volt valami kezdő amatőr zenész is a környéken akinek nyomták a dalait, picit zavaró volt, de túléltük. Ákos próbált rávenni minket is a szobormászásra, és küldött egy mms-t:
Ebből maradtok ki.
Mosolyogtunk, majd: "gyerek még" legyintéssel tovább ücsörögtünk. Néhány perc múlva Ákos hívott minket:
- Hol vagytok?
És jött csatlakozni társaságunkhoz. Majd miután úgy vettük észre, hogy vége a dajdajozásnak, elindultunk haza, a csajok még maradtak volna, azaz mentek volna, azaz ők sem tudták pontosan mit akarnak, de mindenképpen lenni valahol valamiért. Mi meg úgy gondoltuk mennénk haza.

voltak akik haza se akartak menni...

A baj csak az volt, hogy az én irataim Capriéknál maradtak, így kénytelenek voltunk elmenni előbb hozzájuk mind a hatan, kockáztatva ezzel Ákos jó viszonyát a rend őreivel. Hogy csökkentsük a lebukás veszélyét, Zsófi lefeküdt az ölünkbe, és így tettük meg az utat Capriékig Zsófi, hol jól, hol kevésbé jól érezte magát, de mi nyugodtak voltunk, mert végre hátul is volt légszák...
Capriéknál lefele jövet belefutottunk szüleibe, akik ijedten szemlélték, hogy kik ezek a gyanús külsejű alakok, akik éjjel jönnek tőlük...

Ja, állítólag valami Santana nevű kezdő zenész is produkálta magát a téren, de hál' istennek minket annyira nem zavart.