Mindig visszatérő párbeszédtéma köztünk ha a Gresham palota környékén járunk, hogy párom megemlíti: "Itt járt Martin!" Mire én mindig rákérdezek: Odamenjünk, és csókolgassuk a küszöbét?
Tegnap este a Váci úti sétánk után pont úgy alakult, hogy nem csak a közelébe voltunk, hanem pontosan előtte mentünk el. Mire én áhítattal tapogatni kezdtem a falat:
- Úristen! Itt járt Martin! Lehet, hogy ő is érintette ezeket a falakat!
Aztán, hogy még jobban mutassam mekkora élvezet ez nekem, közvetlenül a falnál szexuális tevékenységre utaló mozgás sorozatot produkáltam. Ezután ismét megállapodtunk abban, hogy nem vagyok normális, és mentünk tovább. Ekkor derült ki, hogy ez korán örültem, mert ez nem a Gresham palota volt még, hanem valami minisztériumi épület.
- Jó volt meghágni a minisztériumot? - Kérdezte párom nem kis derültséggel a hangjában.
- Hát nézd... mikor megemelték a járulékokat én mondtam nekik, hogy "megb...lak benneteket"... és ha már megígértem...
Aztán elértük a Gresham palotát is. Melynek bejáratánál éppen jöttek ki be az emberek, így a küszöb csókolgatásról letettem, de azt nem hagyhattam ki, hogy azt a kilincset áhítattal megérintsem melyet Martin is érintet. El is indultam a bejárathoz, és már nyúltam a kilincsért, mikor az ajtónálló szélesre tárta előttem az ajtó, azt gondolván, hogy vendég vagyok.
- Ó! Nem köszönöm! - Mondtam. - Én csak... a kilincset...
És megtapogattam az ajtó másik szárnyát, remélve, hogy azt érintette Martin...
Valószínűleg sok örültet lát nap mint nap egy ilyen helyen, de én még ezek közül is kilóghattam...

Örültségünket fokoztuk még a következő háztömbnél, mikor egy ingatlan építéssel/kereskedelemmel(?) foglalkozó cég irodája mellet mentünk el. Capri rámutatott az ablakra, és mivel az éppen nyolgatott fagyi kissé zavarta a beszédbe csak valami olyasmi jött ki a torkán, hogy:
- Ohané, ahehhe!
Ekkor egy érdekes (a végén fuldokló nevetésbe torkollott párbeszéd vette kezdetét:
- Nemehe! Amahaha. Hamamam, öhömöm?