Teaház
Párom már pedzegette, h elvisz egyszer egy jó kis teázóba. Ami hangulatos, és (csodák csodájára) a tea is finom benne. :)
A hely tényleg jó volt, igazi teázó, sőt teaház több tucat tea közül választhatja ki az ember a neki tetszőt. Külön a zöld, fekete és gyümölcsteák. Sajnos a puffos, csak mezítláb belépős hely fullra tele volt, így a széken ülős hely maradt nekünk, ahol szintén nem kevés vendég volt. Úgy látszik az eddig általam még nem ismert hely nagy népszerűségnek örvendhet.
Hozták is a gőzölgő finoman illatozó teánkat, kis kancsóban. A hely keleties stílusához illően fületlen csészét szervíroztak hozzá. Nem vagyok nagy tea szakértő, de nagyon ízlett. Az első csészét kicsit elcukroztam, de a másodiknál már sikerült belőnöm a fahéjas-körtés teámhoz megfelelő cukormennyiséget.
Amolyan igazi beszélgetős elmélkedős, az élet nagy dolgait megvitatós hely, engem csak az zavart picit, hogy ehhez a hangulathoz számomra túl sokan voltak. No nem zsúfoltan, csak többen mint szerettem volna. :)
Karambol:
Hazafele sétáltunk, mikor karambol hangját hallottuk magunk előtt. Odaérve láttuk, hogy egy rendőrautó kapott oldalba egy másik kocsit, egy lámpás kereszteződésben. Mivel az ütközés után értünk oda, nem tudhattuk ki volt a hibás. Személyi sérülés láthatóan nem történt. Ismét tanúi lehettünk egy jó magyar szokásnak: a szájtáti bámészkodásnak. Ez gyalogosok esetében még hagyján, de ilyenkor sajnos az autósok is a karambolra figyelnek. No nem azért, hogy felmérjék, tudnak-e segítséget nyújtani! Pusztán a kíváncsiság vezérli őket, mely (akár csak az éji vadnál) vérszagra, ugrásszerűen megnő. Két iskola példáját érdemes kiemelni ezen állatcsoportnak:
Az egyik egy piros suzuki swift volt: a forgalmas úton kétszer is megállt, hogy a lehető legjobb rálátást biztosítsa magának, majd szívfájdalom nélkül előkapta fényképezőgépét, hogy remek fotókat készíthessen az esetről. A közel félméteres teleobjektívvel felszerelt gép miatt, párommal feltételeztük, hogy hivatásos fotós az illető, így tőlünk azonnal megkapta a jól megérdemelt hiéna jelzőt.
A másik egy buszvezető volt, aki vigyorogva, félig kikönyökölve az ablakán bámulta az esetet. Elérve ezzel azt, hogy majdnem elütötte a zebrán szabályosan átkelő gyalogosokat. Mivel olyan lassú tempóba haladt (amit pofátlanságán kívül semmi nem indokolt) hogy egy lámpaváltás alatt sem sikerült átérnie a kereszteződésen. Nemtetszésemet hangos: "Menj már az anyádba." Mondatommal, és a busz oldalán csattanó cipőtalpammal hoztam tudtára... (Nem szép dolog, tudom.)
Tükör
Capriékhoz megérkezve Attila még mindig az igazak álmát aludta, és már kezdtük azt hinni, hogy ez a nap bűnös testi örömök nélkül fog eltelni, legnagyobb sajnálatunkra. Hál istennek Attila nem hanyagolja el az edzését, így mégis csak üres lett a lakás. Nem bízva semmit a véletlenre kulcsra akartam zárni az ajtót. El is indultam felé, a kulccsal kezemben, amikor kinyilt az ajtó és: A tejet itthon hagytam mondattal Attila esett be rajta... éreztem én, hogy jobb vigyázni. :)
Majd miután kulcsra zártuk az ajtót megtudtuk a gyakorlatban is, hogy a tükröt mennyi mindenre lehet használni. :)
Ákos
A millenáris parki jelenések előtt felugrottunk Ákoshoz, akinél jelenleg apró pénzre váltottam istenadta tehetségemet, és szorgalmas munkával megszerzett tudásomat. Invitáltam, h jöjjön velünk, hiszen nagy buli lesz, több száz 18-19 éves lány társaságában. Akik vagy nagyon vidámak lesznek, és tobzódni fognak az élvezetekben, vagy nagyon szomorúak, és csak azt várják, hogy valaki megvigasztalja őket...
Egy darabig vacillált, majd Capri, Buddha pózban ülve, Buddha mosollyal az arcán mindkét kezét tenyérrel felfelé maga elé emelte, és kinyilatkoztatta az igazi Buddha bölcsességet:
- Sok fiatal dugni akaró lány... - ránézet jobb kezére - vagy holnap munka… - ránézett bal kezére.
Majd töprengő arcot vágott, és olyan mozdulatot tett, mintha lenne valami a tenyereiben, és éppen azt akarja megtudni, melyikben van a nehezebb. Ezt kétszer-háromszor elismételve Ákosból kiváltotta a „kapjátok be” arckifejezést és a:
- Na jó, megyek. - Választ!
Millenáris park
Még út közben kapott párom egy sms-t, hogy (ha nem is hivatalosan), de valószínűleg felvették, hiszen a pontjai jóval a ponthatár felett voltak (kb. duplája). Így már alapból vidáman érkeztünk meg a helyszínre. Ott még bementünk a gép parkba, és ott is megnéztük a megnéznivalókat...
A bulinak (ha volt), mi már hűlt helyét találtuk csak, üres poharak, és enyhén alkohol mámorban úszó fiatalok jelezték, hogy az este nagy részéről lekéstünk.
Majd mi is odaálltunk az óriás kivetítő elé, és totál rendszertelenül ujjongtunk másokkal, ha egy-egy szak pontjait megláttuk. Majd odalépet egy csaj hozzánk:
- Felnyitnátok a pezsgőnket?
Nyilván az én alkatomból nézte ki, hogy simán kinyitok egy pezsgősüveget, én mégis előzékenyen átengedtem ezt a lehetőséget Ákosnak, mégis csak ő az aki csajozni akar... :) De ő nem élt a helyzet adta lehetőséggel, pedig még egy korty pezsgőre is meginvitálták... de azt sem fogadta el. :) Így magunk vettünk innivalót, azaz igazából Ákos hívott meg minket. Van annak valami perverz bája, mikor az ember műanyag sörös pohárba kapja a Én éppen ezért maradtam a flakonos ice teánál. :)
Egy biztos: betekintést nyerhettünk az egyetemista létformában melyet korábban már blogoltam.
Ki ki a maga italát szürcsölgetve mászkáltunk, mikor odalépet hozzánk két fiatal sárc:
- Sziasztok! Titeket felvettek?
- Engem igen! - Örült Capri
- És téged? Kérdezték Ákost.
- Hogyne! Sőt, én már el is végeztem. – Közös nevetés a poénon.
Majd kihagyhatatlan volt, hogy odaforduljanak hozzám:
- És téged?
Igyekeztem sértődött arcot vágni:
- Te most viccelsz? Most komolyan? Úgy nézek ki, mint aki most megy az egyetemre? Szórakozol velem?
Ijedt arc:
- Nem, nem. Én csak...
Barátja sietet megmenteni a helyzetet:
- Jó srác ő, nem úgy gondolta!
- Én sem... – majd ismét közös nevetés. :)
Szentendre
Ákost hazadobván mi még úgy döntöttünk, hogy kimegyünk lassan törzshelyünkké váló Szentendrére mentünk egy laza séta erejéig. Mivel párszor előfordult, hogy kisebb kerülők után találtunk csak vissza a kocsihoz, vittük magunkkal a GPS-t is. Miután kellemesen elfáradtunk, és úgy döntöttünk, hazafelé vesszük az irányt elő is került a kis készülék. A kihalt éjszakai utcán, ahol még a tücsök cirpelést is hallani lehetet egyszer csak beledörmög az éjszakába Mohabá:
- Menj 300 méter, majd fordulj enyhén jobbra!
Ekkor levettük a hangot. :) Majd, minden szembejövő alaknál félhangosan mondogattuk: Ez nem GPS, ez videó játék! Csillagharcos 2! Lődd, le, azt lődd le!
Fontos/Pontos nap
2008.07.26. 00:26 petya.
2 komment
Címkék: velem történt
A bejegyzés trackback címe:
https://petya2007.blog.hu/api/trackback/id/tr44586076
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Capricornus 2008.07.26. 00:33:16
Én marhára élveztem! :D Szerintem jó nap volt, imádtam :D
iBug 2008.07.26. 12:15:47
Tehát ha jól veszem ki a sok szájtáti bámészkodótól nem fértetek oda, így nem tudtátok redesen megnézni (fotózni) az eseményt? xd
A többihez gratula.
A többihez gratula.
Kommentek