A hithű kutyás egy külön faj. nem a kutyatartókra gondolok. Ők teljesen normális emberek. Hanem azokra, akik úgy gondolják kutyát tartani külön létforma, és megvető gőggel tekintenek azokra akik ezt nem értik meg. Kutyát tartani a világ legtermészetesebb dolga évezredek óta. A kutyát lehet tartani, szeretni. Sőt! Csak szeretni lehet. De könyörgöm. Ne csináljunk mozgalmat a tartásából!
Reggel a közértbe menve párommal egy kutyás férfit láttunk bemenni abba a közértbe ahova mi is éppen tartottunk.
- Belehet menni kutyával közértbe? – Kérdezte Capri.
- Legjobb tudomásom szerint nem, de láthatólag a bácsit ez nem igen érdekelte.
Belépvén a közértbe, már hallottuk, hogy az eladók kérik, vigye ki a kutyát, mivel nem szokás az állattal bejönni. (Ezek szerint jól tudtam.)
- Jó, kiviszem. De ezt a sört kérem.
Ki ment, majd visszaérvén azonnal pattogni kezdett:
- Hol a söröm?
- Visszatettem a hűtőbe. - felelte az eladó.
- De hát, de hát... Ez nem igaz, minek tette vissza azt a sört amire mondtam, hogy megveszem? Hát ilyen nincs.
Nem értettem mi a baja. Ennyi idő alatt, már rég kivehette volna az általa kiszemelt sört, vagy akár egy ugyanolyat. Meg is tette, majd szinpadiasan trappolt a pénztárhoz ahol pechére mi álltunk, illetve előttünk még egy hölgy. Odaállt a pénztárhoz. Még véletlenül sem állt be a sorba, mögénk. Szúrósan ránéztem, majd tettem még egy lépést a magam bunkó módján, jelezvén, hogy nem kívánom magam elé engedni. Ő intett ingerülten, hogy tessék csak, menjek. Igazán nagylelkű gesztus volt tőle, hogy nem kívánt kitúrni a sorból. Majd várakozásában rákezdte a mondókáját:
- Nincs kutyakikötő. Ez nem igaz, ez nem lehet igaz! Feljelentem magukat! Egy ilyen boltnak nem is szabadna működnie, ahol nincs kutyakikötő. Feljelentem ezt a boltot. Bezáratom!
Aztán fogta a sörét, erőteljes mozdulattal a hozzá legközelebb álló polcra... khm... helyezte, majd kiviharzott az üzletből.
Lelki szemeim előtt feltűnt egy közért, ahol a vadnyugati filmek cölöpjéhez hasonló alkalmatosság található, ahova a gazdik kikötözhetik kedvencüket. Majd mellette közvetlenül, picivel lentebb egy másik a cicáknak. Falból kiálló rudak, ha valaki esetleg a kanáriát is magával vinné. És sorolhatnám még a különböző állatok megőrzésére alkalmas eszközök kitalálásával...
Csak még egy gondolat, mielőtt tényleg kutyautálattal vádolna meg bárki. Mielőtt közértbe mentünk mi is éppen páromék kutyáját sétáltattunk. A hangsúly az előtte szón van. Szerintem így természetes. És nem közben!
Kutyás történet
2008.07.28. 21:23 petya.
Szólj hozzá!
Címkék: velem történt
A bejegyzés trackback címe:
https://petya2007.blog.hu/api/trackback/id/tr71589955
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Kommentek