Végre megoldódott párom MP4-e. Történt vala ugyanis, hogy az MP4 lejátszója felmondta szolgálatot. Se kép, se hang. Pár héttel a vásárlás után. Ahogy az a nagy könyvben meg vagyon írva. Előkotorván a garancia levelet (amire az ember optimista hangulatában a vásárlás után úgy néz, mint amire sosem lesz szüksége), ledöbbentünk, hogy a Soroksári/Erzsébeti Tescoban vásárolt HYUDAI MP4-nek Pesttől 60 KM-re Jóégtudja falva után, valami vidéki kisvárosban van a garanciális szervize.
Telefon:
- Tényleg csak?
- Tényleg csak!
- De hát... akkor... hogyan?
- Postán!
- Azt inkább nem! Személyesen?
- Hát asszem! Adok egy számot... a szervizes.
- Lehet személyesen?
- Ja!
Így, a személyes lemenetel mellet döntöttünk, mégse bíznánk posta kezére a küldeményt, hisz láttam én már postás kocsit megpakolni "finoman". A városkában egy olyan szintű kis bolt volt az adott címen, ahol még ceruzaelemet sem vásárolnék nyugodt szívvel, mert tuti ziher, hogy egy ukrán kamionról lopták, amivel kínai gagyit szállítottak Romániába... Erőt és bátorságot merítvén egymásból bementünk és az garancia levélben szereplő cég után érdeklődtünk. Megtudtuk, hogy "hátul a lépcsőn". A zugcég státuszt erősítette bennünk az iroda, ami a 20 évvel ezelőtti, régi téeszekből szocializálódott kis vállalkozásokra, cégekre emlékeztetet. Ahol új a név, de a bútor a tapéta, a titkárnő és a munkamorál, bizony még erősen a régi.
- 5 perc múlva. - Kaptuk a választ, és egyben az ígéretet, a szervizes személyére vonatkozó kérdésünkre.
Persze 15 lett az az 5, de legalább jött.
Rögtön megtudtuk, hogy a kapcsoló a hibás, meg persze mi. Mert vannak olyan emberek akik slusszkulccsal nyomkodják a kapcsolót.
Párom biztosította, hogy ennek részéről két fő akadály is van. Egyrészt volt gyerekszobája. Így afféle gaztettek, mint az utcán köpködés, állatok kínzása és az MP4 slusszkulccsal való bizgerálása, számára elképzelhetetlen. Másrészt... nincs slusszkulcsa.
- Ha reggel jöttek volna, meg is tudtam volna csináltatni még ma. De ma nár nem... és jövő héten szabadságon lesznek a szervizesek... így csak az azutáni héten lesz kész.
Hurrá! No igen, ha nem a világ végén lennétek apa, akkor talán jöttünk volna reggel.
Ígéretéhez híven egy hét szünet után hívtak is, hogy kész, és lehet menni érte.
Mentünk is. Vitt minket Moha bá’ és persze Zoé. Már ismerősként üdvözöltük a 40-el zötykölődő traktorokat a főúton.
Leparkoltunk, ismét erőt vettünk magunkon. Bementünk, de mostmás nem kérdezősködtünk, célirányosan haladtunk hátra a lépcsőhöz. Szerencsénk volt, éppen bent volt a szervizes.
- Á! Az MP3!
- 4... de ki számolja?
Próbálják ki! Párom bekapcsolta. Egy fél másodpercre felvillant a kijelző, hogy közölje velünk: az akkumlátor lemerült... Trükkös.
Haza érve vettük csak észre, hogy a felületével cseppet sem bántak kesztyűs kézzel a szép sima fekete felület bizony erősen karcosodott... De elvileg van rá megoldás, órás mesterek fel tudják polírozni, akár csak az órák üvegét. Jövő héten kiderül, hogy igaz-e a hír, és tudjuk-e orvosolni a problémát.
Tanulság: bármit, bárhol vesztek, nézzétek meg, hogy hol van a garanciális szervize!