Nos, úgy gondoltam, azért csak leírom a saját szavaimmal is, miért gondolom úgy, hogy ideális párkapcsolat nem létezik. Mégis csak az én blogom, még ha rossz helyre is teszem a vesszőket, és nincs olyan írói vénám mint exnek.
Zseniális tervek, mérnöki pontossággal megtervezet lépések, gondosan kidolgozott stratégiák, az élet bármely területén, nem egyszer azon buknak meg, hogy: az emberi tényező kiszámíthatatlan.
Alapozhatjuk-e akkor az egész életünket emberi tényezőre? Hiszen többnyire még saját magunk érzéseivel sem vagyunk tisztában, rendre meglepjük magunkat, amikor olyanba szeretünk bele, akit pár hete még utáltunk... vagy fordítva. Ha önnön érzelmeinket sem vagyunk képesek kiismerni, hogyan remélhetjük, hogy egy másik ember érzelmeiben biztosak lehetünk?
Vegyünk egy kezdődő kapcsolatot. Csak azokat vizsgáljuk, ahol X és Y kölcsönös, és olthatatlan szerelemre gyúl egymás iránt. Azoktól az esetektől most teljes mértékben tekintsünk el, ami csak egyoldalú, hiszen ezen esetben ideálisról egyértelműen nem beszélhetünk.
Szóval, megtörtént a szerelembeesés. Rózsaszín szemüveg, földtől egy méterre való lebegés, és más hasonló tünetek. Kimondott, és kimondatlan szavak: soha még ilyen, és csak te, és veled más lesz, érzem, bla-bla. Ezt akkor így is gondolják.
Aztán jönnek az együttélés hétköznapjai. X, és Y is éli az életét, és teszi a dolgát, ahogy mindenki más. Vélhetően munkába jár (ahogy mindenki más), hobbija van (ahogy mindenki másnak). És az esetek nagy részében vélhetően X-nek, és Y-nak is vannak baráti és/vagy rokonai, akikkel tartja a kapcsolatot.
Az első időszakban ezek picit mind háttérbe szorulnak, talán a munkát leszámítva. Ezt mindketten önzetlenül, és dalolva teszik meg. Hiszen csak a másik létezik ekkor számukra, csak ő számit igazán. De aztán a kezdeti összhang szépen gyengülni kezd. Szerelmes szívük már nem egy ritmusra dobban. Kicsit eltér az ütem, mint egy kezdő zenekarban, először csak árnyalatnyit, aztán már nem is hasonlít a két dallam egymásra. Nem egyszerre éheznek meg, nem egyszerre lesznek álmosak, nem egyszerre vágynak magányra, társaságra, vagy éppen a másik ölelő karjaira.
Ekkor a szinusz görbék, ami - ha lenne ideális kapcsolat, lefednék egymást, egyre távolabb kerülnek egymástól, még csak találkozási pont is egyre ritkábban adódik. Hiszen két emberről van szó, két természet, két biológiai óra, két észjárás, stb..
Aztán ahogy múlik az idő, vagy mindkettőjüknek, vagy mondjuk, csak X-nek elkezdenek hiányozni azok a dolgok, amik a kapcsolat előtt kitöltötte az életét. Igazából lényegtelen, hogy mi. Kötés, horgászat, szerepjáték, vagy éjszakánként csuklyát húz, és darabolós gyilkosost játszik. Ilyenkor jön az, hogy persze a barátaid/hobbid/macskád/anyád fontosabb neked, mint én vagyok. És jönnek a gondok, bajok, problémák. X otthon ülne, Y bulizni menne. Y elmenne ezer éve nem látott barátaival beszélgetni, de X éppen meg szeretne beszélni kettesben valami fontosat. Y szeretetre kedves, becéző szavakra vágyna, ölelő karokra, mert elhagyottnak, és magányosnak a világ peremére kitaszítottnak érzi magát, szüksége lenne X megértésére. X viszont éppen egy mindent elsöprő, hajnalig tartó vad szexet tervezett estére, ami után még a szomszédok is rágyújtanak. Egy hét múlva persze fordítva lesz, X élne lelki életet, és Y-t vonzzák a testi örömök. Ilyenkor persze már rég nem értik a másikat: "hiszen a múlthéten pont te akartad..."
(Széljegyzetként, de igen fontosnak tartanám megjegyezni, hogy a példázat szempontjából teljességgel, és totálisan lényegtelen, hogy X vagy Y a nőnemű illetve a hímnemű.)
Szóval jönnek szépen az összekülönbözések a meg nem értések, a félreértések. 3 hónap, vagy 4 év, de eljön az tuti. Kapcsolata válogatja, hogy ez napi rendszerességgel bekövetkező tányérdobálás, ajtócsapkodás és veszekedés képében, vagy csak csendes egymástól való eltávolodás, és elhidegülésként érkezik. Többnyire nem hirtelen toppan be. Szép lassan ólálkodik, lábával kitámasztva az ajtó, így esély sincs már elkergetni, és mire észbe kapnak már állandó vendég. Együtt ül velük minden este a vacsoránál, és kajánul vigyorog az arcukba. A jobbik, kevésbé drámaibb estekre - ahol azért még nincs jelen egymás gyilkolása - szokták ilyenkor azt mondani:
"A szerelmet átveszi a szeretet. Így van ez jól. Így élték ezt már meg nagyszüleink, és az ő nagyszüleik is."
Pedig ekkor halt meg a kapcsolat. Innentől vegetáció van, szenvedés. A legrosszabb talán, ha nem egyszerre alszik ki a szerelem tüze mindkettőjüknél. Ilyenkor kész melódrámák születnek. Mert ha X még mindig fülig szerelmes Y-ba, mindent megtesz, hogy Y újra belészeressen. Ez igen ritkán szokott működni, ha igen, akkor is csak időlegesen. X ekkor többnyire mindenre képes, kifordul önmagából, megalázkodik ha kell. De ezzel inkább az ellenkezőjét váltja ki Y-ból. X görcsös ragaszkodása, néha már-már szánalmas kezd lenni, és ezzel végképp az őrületbe kergeti Y-t, de legalábbis jó messzire tőle... végleg.
Jó esetben, ha két értelmes emberről van szó, leülnek és megbeszélik. Megint csak esete válogatja, hogy ennek ellenére együtt maradnak-e. A döntés, vagy a békében való elválás, vagy az adjunk még egy esélyt magunknak hadművelet. Ez főleg korfüggő is. 18 évesen még úgy érzik előttük az élet, jön majd az igazi nagy mindent elsöprő szerelem (hihihi). 30-40 évesen ezt a döntést már ritkábban hozzák meg, és jobbat úgyse találok, meg megszoktuk már egymást alapon együtt maradnak, és megkezdik tespedt zombi életüket.
Néha a tartsunk szünetet megoldást választják, ami ismét csak többféle képpen alakulhat. A legrosszabb megoldás, ha nincs lehetőség szétköltözni, így nem kivitelezhető az ágytól-asztaltól való szétválás. És hol az ágy, hol az asztal, megint csak összehozza őket. Persze a már említett zombi létformába taszítva. Ha sikerül külön menni, akkor néha csak rövid időre. Mondom, ez főleg egy bizonyos kor után van, amikor már a kapuzárási pánik kopogtat. Egyedül ugye nem jó, kell valaki… És többnyire ódzkodnak attól, hogy belevágjanak egy újabb kapcsolatba. Főleg ha a szakítást többévnyi együttélés előzte meg. Akkor az ember nehezen fog bele, hogy új párt keressen magának. Meg ott lebeg a feje felett Damoklész kardja: mi van, ha az új se jobb, ha ugyan ez lesz a vége? Ilyenkor, ha be nem toppan egy új partner valamelyikkőjük életében, némi kihagyás után ismét egymásba gabalyodnak. De hol van már ez a kezdeti nagy szerelemhez képest? Eredményezheti még az együtt maradást, ha X olyan mérhetetlenül és vakon szerelmes Y-ba, hogy mindent elnéz, mindent lenyel, saját lényét, sutba dobva, csak Y-ért él, generálva ezzel egy teljesen hamis képet a kapcsolatukról. Y aki már rég nem szerelmes X-be, viszont kényelmesen elvan ebben a kapcsolatban, mert X vagy eltartja, vagy éppen mos/főz rá...
Ha most lebiggyesztet ajakkal cöccögsz, és azt mondod: ez hülyeség! Akkor te vélhetőleg most éppen fülig szerelmes vagy! Neked azt ajánlom, pár év múlva olvasd el megint ezt a postot...
Nincs ideális párkapcsolat 2.
2007.11.03. 06:34 Petya.
12 komment
Címkék: gondolatok tőlem
A bejegyzés trackback címe:
https://petya2007.blog.hu/api/trackback/id/tr56216762
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Gabi 2007.11.03. 11:38:00
Mint minden általánosítás ez is hibás, mégpedig saját magad írtad bele a hibát, \" az emberi tényező kiszámíthatatlan \". Azaz a saját kapcsolatod elemzését húzod rá minden kapcsolatra, holott, ismétlem, az emberi tényező kiszámíthatatlan, azaz még maga a kapcsolat indítása is teljesen más emberenként.
Úgyhogy nincs igazad.
A szinusz görbés példa valóban igaz, de ha el kezd eltérni ( a macska pedig fel van mászva a fára :-) ), hol marad a számításból az engedékenység, a másik tisztelete, a mindennapi alkalmazkodás,stb stb, ami alapja egy kapcsolatnak. Pont amit te említesz, az első pár hónap az ami nem alapja egy kapcsolatnak, igazából akárkivel jössz össze, szerelem, engedékenység, basztok állandóan, hormonok az égben, de ezt bárkivel csinálnád, ugyanez lenne. Az azután következő mindennapok a döntők, hogy ott hogy tudsz figyelni a másikra, ott mennyit adsz bele egy kapcsolatba.
No meg nálatok nagy volt a korkülönbség, de inkább a felfogásbeli különbség.
Ezt a cipőt én is felhúztam más, és megfogadtam, sosem többet fiatal lányok, mert azonkívül, hogy annyit baszol velük, mint a kan nyúl, másra nem igen használhatod őket, mert egészen másként nézik az életet. Mielött bárki megsértődne ezen, eme álításomat fenntartom idősebb nő és fiatalabb srác esetében is.
Úgyhogy nincs igazad.
A szinusz görbés példa valóban igaz, de ha el kezd eltérni ( a macska pedig fel van mászva a fára :-) ), hol marad a számításból az engedékenység, a másik tisztelete, a mindennapi alkalmazkodás,stb stb, ami alapja egy kapcsolatnak. Pont amit te említesz, az első pár hónap az ami nem alapja egy kapcsolatnak, igazából akárkivel jössz össze, szerelem, engedékenység, basztok állandóan, hormonok az égben, de ezt bárkivel csinálnád, ugyanez lenne. Az azután következő mindennapok a döntők, hogy ott hogy tudsz figyelni a másikra, ott mennyit adsz bele egy kapcsolatba.
No meg nálatok nagy volt a korkülönbség, de inkább a felfogásbeli különbség.
Ezt a cipőt én is felhúztam más, és megfogadtam, sosem többet fiatal lányok, mert azonkívül, hogy annyit baszol velük, mint a kan nyúl, másra nem igen használhatod őket, mert egészen másként nézik az életet. Mielött bárki megsértődne ezen, eme álításomat fenntartom idősebb nő és fiatalabb srác esetében is.
Petya 2007.11.03. 16:31:18
Több sebből vérzik amiket írtál. De ezt már megszoktuk tőled, hogy alapigazságként tálalod az elképzelésedet. :) Először is: semmi köze a Mónival való kapcsolatunknak ehhez a posthoz. Illetve annyi, hogy mint azt írtam már, egy vele folytatott beszélgetés szülte a gondolatokat, ám ez alatt a beszélgetés alatt szó sem esett a mi kapcsolatunkról, egyáltalán nem ez volt téma! Azt kb. fél éve lezártuk. És egyikünk sem folytatná, vagy csinálná vissza. Jó döntés volt, jó időben. Ami generálta a postot, az főleg az, hogy az ismeretségi körömben egyetlenegy ideális kapcsolatot sem látok. Akik még együtt vannak, sokszor már maguk sem tudják miért is. (Van, hogy csak a gyerek miatt.) És mindig visszatérő vendég a szakítás gondolata. Mondom, ez azoknál van, akik egyáltalán még együtt vannak, mert rengeteg a szakítás, sokszor több évnyi együttélés után.
Másodszor: olvassa azért néhányan közös barátunk a blogot akik szerintem hasukat fogva gurulnak a nevetéstől a monitor előtt, amikor azt olvassák, hogy te a másik tiszteletéről, engedékenységről, és toleranciáról papolsz, hiszen nálad öntörvényűbb és önzőbb embert keresve sem találnánk. :D
Nem megyek bele, hogy a te kapcsolatodat elemezzem, mert ezért én abba kevésbé látok bele. De néha, hallgatva panaszáradataidat, nem tartom példaértékűnek a tieteket sem. Persze, ha asszonykád olvassa, a blogomat akkor egészen más, akkor helyesbítek:
Viki! A Gabi full szerelmes beléd! Nélküled el sem tudná képzelni az életét, mindig erről beszél nekem! ;)
Másodszor: olvassa azért néhányan közös barátunk a blogot akik szerintem hasukat fogva gurulnak a nevetéstől a monitor előtt, amikor azt olvassák, hogy te a másik tiszteletéről, engedékenységről, és toleranciáról papolsz, hiszen nálad öntörvényűbb és önzőbb embert keresve sem találnánk. :D
Nem megyek bele, hogy a te kapcsolatodat elemezzem, mert ezért én abba kevésbé látok bele. De néha, hallgatva panaszáradataidat, nem tartom példaértékűnek a tieteket sem. Persze, ha asszonykád olvassa, a blogomat akkor egészen más, akkor helyesbítek:
Viki! A Gabi full szerelmes beléd! Nélküled el sem tudná képzelni az életét, mindig erről beszél nekem! ;)
m 2007.11.05. 16:08:24
nem a korkülönbség vitt szét minket.
Gabi 2007.11.05. 17:47:39
Óké, akkor így egyben neked is meg a Petyának,bár vle már kiveséztem telcsin, nem rólatok szólt a példa, hanem a saját életemből vettem.
Mondjuk azért az külön megérne egy misét, hogy bár mindaketten túl vagytok egymáson, de ha azt írom korkülönbség, csak rólatok szólhat.:-)
És mint írtam, nem a korkülönbség a lényeg, hanem a felfogásbeli különbség.
De ezt a Petyának ( aki egy szent ember volt, van, lesz, míg nekem számítógépem lesz :-) ) telefonon jobban eltudtam mondani, szóval ismét elvittük a levelezéssel a lényegéről a szót, azaz miért nem működik egy kapcsolat, viszont heves sebnyalogatással adtátok a külvilág tudomására, hogy gyenge lekű, sírós népek vagytok. :-)
Ja és ne kezdjünk bele mélyelemzésbe, hogy nektek-neked van igazatok, én meg félredumálok, maradjunk abba, félreértettétek, amit írtam.
Kocsogok. :-)
Ezt szabad leírnom, diktátor Petya?:-) Mível ez nem számít csúnya szónak, mert selymes hangú Fekete Pákónk használja, ezúton is hozzájárúlva a magyar szavak sokasításához. :-)
Aki bedig megsértődik a szavaimon, azt kívánom neki, csak legális szoftvere legyen az idők végeztéig, és azon is túl. :-)
m 2007.11.06. 09:39:37
szép adag mellébeszélés lett.:)
téged idézlek: \\\"No meg nálatok nagy volt a korkülönbség\\\".
nagyon együttérezhetsz velünk, ha saját példádat többes szám, második személyben fejezed ki.:)
tekintve az előbb beidézett mondatot, a többi is hülyeség, szóval nincs mit elemezni rajta,
elvégre nem mint \\\"háh, itt megint rám utaltak\\\"-ként írtam, amit írtam, hanem, mert ez a mondat rólunk szólt és kész, egyszerű korrekciónak szántam.
öregszel már, ekkora szarvashibákat ritkán vétettél régen az érvelések során dpg-n.:)
azt meg, h köcsög vagyok, mindenki biztosra veheti, akinek illegális szoftvere van.:)
téged idézlek: \\\"No meg nálatok nagy volt a korkülönbség\\\".
nagyon együttérezhetsz velünk, ha saját példádat többes szám, második személyben fejezed ki.:)
tekintve az előbb beidézett mondatot, a többi is hülyeség, szóval nincs mit elemezni rajta,
elvégre nem mint \\\"háh, itt megint rám utaltak\\\"-ként írtam, amit írtam, hanem, mert ez a mondat rólunk szólt és kész, egyszerű korrekciónak szántam.
öregszel már, ekkora szarvashibákat ritkán vétettél régen az érvelések során dpg-n.:)
azt meg, h köcsög vagyok, mindenki biztosra veheti, akinek illegális szoftvere van.:)
Petya. 2007.11.06. 15:31:33
Gabi! Ha azt írod "korkülönbség" nem csak rólunk szólhat, de ha azt írod "No meg nálatok nagy volt a korkülönbség", akkor az elég egyértelmű... De, szíved joga ha így gondolod, csak akkor ne magyarázd meg utána, hogy te nem ránk utaltál. :) De, tényleg elment a téma ebbe az irányba. Ne fussuk le ugyanazokat a köröket még vagy hatszor! Elméletemet változatlanul fenntartom, és hozzám közelálló emberek tucatjainak a kapcsolata is engem látszik igazolni mindeddig.
Illegális szoftver meg nem létezik, csak biztonsági másolat! Nekem is az van... :)
A kocsogot elnézem, de azért ne az legyen az etalon, hogy minden szó elfogadott amit Pákó használ. :D
Illegális szoftver meg nem létezik, csak biztonsági másolat! Nekem is az van... :)
A kocsogot elnézem, de azért ne az legyen az etalon, hogy minden szó elfogadott amit Pákó használ. :D
Gabi 2007.11.08. 10:14:59
Ezúton visszavonom minden szavamat, melyet erről a két csodálatos emberről, Petya és Móni,írtam, és még annyit tennék hozzá, mindenben nektek van igazatok, bocsánat, és az én k.. anyámat. :-)
Mea culpa, mea culpa, mea maxima culpa.:-)
Két ilyen nyifi nyafi sircsi dühi lényt még nem láttam, a Csernus rajtuk gazadagodna meg, mi ez depi gyülés, véd és dac szövetség, a Gabi monnyon le? Hű, ezt leírtam, vagy csak gondoltam? :-)
m 2007.11.08. 14:16:16
baromságot írtál, rámutattunk, tehát folytatod a mellébeszélést.:) de ez egyre gázabb.
Oktopusz 2007.11.26. 18:20:54
Szia Petya! Én teljesen egyetértek veled, hiába kezdődik minden kapcsolat másképp, mind kecsegtető dolgokat igér, de egyszer úgyis eljutnak arra a pontra, amikor X még egy kisidőt szeretne és szórakozna, de Y már komolyabbra fordítaná. A lényeg az hogy egyszer úgyis végetér minden nagy szerelem, vagy így vagy úgy de vége lesz.
Petya. 2007.11.27. 13:12:57
Bizony, bizony! :)
Es Y minel görcsösebben próbálja X-t magához kötni, X ezt az erőlködést egyre inkább teherként éli meg.
Köszi a véleményt! :)
Es Y minel görcsösebben próbálja X-t magához kötni, X ezt az erőlködést egyre inkább teherként éli meg.
Köszi a véleményt! :)
Capricornus 2008.02.23. 16:55:43
Az én véleményem meg ismered :))
Petya. 2008.02.23. 20:23:12
Hát... volt rá vagy 400 kilóméterünk :D
Kommentek